„Knezić Károly” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a clean up, replaced: születés dátuma → születési dátum AWB |
|||
4. sor:
| képaláírás = Knezić Károly
| születés helye = [[Veliki Grđevac]]
|
| halál helye = Arad
| halál dátuma = [[1849]]. [[október 6.]] {{Életkor-holt|1808|09|06|1849|10|06}}
26. sor:
Az 1848. március 15-ei forradalom után felajánlotta szolgálatát a magyar seregnek. Először a [[bányavárosok]]ba küldték zászlóaljával a szlovák nemzeti mozgalom elfojtására. Részt vett a szerbek elleni hadjáratban, [[1849]] februárjában [[Törökszentmiklós]] környékén tevékenykedett. [[Várkony (Szlovákia)|Várkony]] alatt találkozott [[Damjanich János]]sal. A [[tápióbicske]]i csatában ő foglalta el a [[Tápió]] hídját, a [[Komárom (Szlovákia)|Komárom]] melletti csatában pedig a sáncokat. Részt vett az [[isaszegi csata|isaszegi]] és a [[nagysallói csata|nagysallói csatában]] is.
Katonai sikereinek köszönhetően gyorsan emelkedett a ranglétrán, [[Damjanich János]] lábtörése után vezérőrnaggyá és a harmadik hadtest főparancsnokává nevezték ki, e minőségében vett részt [[Buda (történelmi település)|Buda]] ostromában.
A [[peredi csata]] után [[Görgey Artúr]] leváltotta. [[Kossuth Lajos]] kinevezte a felső-tiszai hadtest parancsnokává, majd a Honvédelmi Minisztériumban szolgált. Kossuth kiszemelte [[Erdély]] kormányzójának posztjára is, de a hadi helyzet romlásával inkább egy rögtönzött hadosztály élére állították.
33. sor:
[[Világos]]nál tette le a fegyvert. Amikor bekerült az aradi börtönbe, a felesége eleinte szorgalmasan látogatta, de az egri szüret közeledvén, Knezićné szeptember végén elköszönt férjétől, és hazament szüretelni.
Egy valamit mégis köszönhetünk Knezićné sajátosan és sajnálatosan gyors távozásának. A hadbíróság az utolsó kihallgatáson elkobozta a tábornokoktól a kitüntetéseiket. Knezić azonban, aki a szolnoki csatáért megkapta a III. osztályú és az április 26-i komáromi csatáért a nagyon ritkán adományozott II. osztályú katonai érdemrendet, nem tudta beszolgáltatni, mert elküldte azokat feleségével Egerbe, a lányainak. Az érmek ma egy-egy dédunokájánál vannak Egerben, illetve Budapesten.<ref>http://www.hhrf.org/erdelyinaplo/2000/0en-40t.htm</ref>
[[Kötél általi halál]]ra ítélték, nyolcadik volt a kivégzettek sorában (negyedik a kötél által kivégzettek közül).
| |||