„Alfred Dreyfus” változatai közötti eltérés

mellett foglalt állást, nem ellene- javítás
a (Külső hivatkozások → További információk AWB)
(mellett foglalt állást, nem ellene- javítás)
[[Émile Zola]] ennek hatására jelentette meg ''J'accuse'' (Vádolom) című nyílt levelét [[Félix Faure]] köztársasági elnökhöz. A [[L'Aurore]] címoldalán megjelent írásban Zola azzal vádolta a bírákat, hogy a hadügyminisztérium utasításait követve mentették fel Esterházyt. Zolát rágalmazásért bíróság elé állították és elítélték, ami elől az író [[Anglia|Angliába]] menekült. Ettől kezdve azonban Franciaország kettészakadt, egy részük a hadsereget védelmezte, amely nem zárta ki, hogy Dreyfus ártatlan, a másik viszont határozottan Dreyfus bűnössége mellett foglalt állást, s erről az oldalról újból lángra kaptak a zsidógyűlölő érzelmek. 1898-ban öngyilkosságot követett el az a Henry ezredes, akiről kiderült, hogy a Dreyfus elleni bizonyítékokat ő hamisította, Esterhazy pedig Angliába szökött.
 
Ekkorra azonban már az ügy (''„l'Affaire”'', ahogyan a korabeli francia sajtó és a történetírás azóta is utal a Dreyfus-ügyre) az egész társadalmat megosztó, központi politikai kérdéssé vált. Dreyfus kapitány ügye a [[royalista]], [[militarista]], [[nacionalista]] jobboldal (az "antidreyfussard"-ok) és a köztársaságpárti, [[szocialista]], [[antiklerikális]] baloldal (a "dreyfussard"-ok) küzdelmének ütközőpontja lett, végeredményében pedig a köztársaság és a politikai baloldal megerősödését, a hadsereg és a katolikus egyház befolyásának gyengülését idézte elő Franciaországban. Dreyfus ellenmellett foglalt állást többek között [[Édouard Drumont]], [[Paul Déroulède]], [[Maurice Barrès]] és [[Charles Maurras]]. Dreyfus mellett állt [[Georges Clemenceau]], [[Jean Jaurès]] és [[Anatole France]].
A következő években kiderült, hogy nem bírói tévedésről van szó, hanem jogi botrányról, mivel a bizonyítékokat meghamisították, hogy az igazi bűnöst fedezzék.
 
Névtelen felhasználó