„Radiometrikus kormeghatározás” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
kis korr |
|||
6. sor:
Minden közönséges [[anyag]]ot [[kémiai elemek]] atomjai építenek fel. Egy-egy elemet az [[atommag]]ja által tartalmazott [[proton]]ok száma határoz meg, melyet [[Rendszám (kémia)|rendszámnak]] nevezünk. Egy adott elemnek különböző [[izotóp]]jai léteznek, amelyek az atommagjukban lévő [[neutron]]ok számában térnek el egymástól. Egy konkrét elem adott izotópja a létező [[nuklid]]ok egyike. Az egyes nuklidokat (a magizomereket nem tekintve) a magjuk eltérő összetétele (protonszáma és neutronszáma) különbözteti meg egymástól. Egyes nuklidok eredendően instabilak. Az ilyen radionuklidok idővel egy másik nukliddá alakulnak át egy spontán (önmagától végbemenő) folyamatban, amelyet [[radioaktivitás|radioaktív bomlásnak]] nevezünk. A radioaktív bomlás során a bomló mag (anya, P mint ''parent'', azaz szülő) úgy alakul át a másikká (leány, D mint ''daughter''), hogy közben valamilyen sugárrészecskét (pl. negatív [[béta-bomlás]] esetében [[elektron]]t és antineutrínót, ill. alfa-bomlás esetében [[alfa-részecske|alfa-részecskét]]) vagy gamma-fotont bocsát ki, miközben (kinetikus) energia is felszabadul, melyet elsősorban a sugárrészecske, másodsorban a visszalökődő leánynuklid visz el.
Bár egy adott radionuklid (P) atomjai véletlenszerű időpontokban bomlanak el, ha sok egyforma radioaktív atomot tekintünk egyszerre, akkor a bomlatlan atomok ''P'' száma egyszerű exponenciális csökkenést mutat az idő függvényében, melyet a P nuklid [[felezési idő|felezési ideje]] jellemez. Ez azt jelenti, hogy a felezési idő elteltével az adott nuklid atomjainak fele a D leánynukliddá bomlik el, fele pedig változatlan állapotban megmarad. Sok radionuklid [[bomlási termék]]e (leánynuklidja) maga is radioaktív, és így tovább, miáltal egész [[bomlási lánc]]ok (bomlássorok) alakulhatnak ki, melyek valamilyen stabil nuklid keletkezésével érnek véget. Ha az
A felezési idő (az [[elektronbefogás]]t kivéve) kizárólag a mag tulajdonságaitól függ, nem befolyásolja sem a hőmérséklet, sem a nyomás, sem a kémiai környezet, sem a mágneses vagy elektromos mező jelenléte, sem más külső tényező. Tehát ha egy anyag egy meghatározott radionuklid atomjait tartalmazza, akkor a bomlás mértéke és a stabil termék mennyisége ideális esetben csak az eltelt időtől függ. Ez egy olyan időmérő eszközt ad a kezünkbe, mely adott esetben elárulja, hogy pl. mennyi idő telt el azóta, hogy az illető radionuklid az anyagba (pl. egy adott kőzetbe) került.
A különböző anyagok kialakulásának folyamatai gyakran szelektívek abból a szempontból, hogy az anyagba mely alkotóelemek kerülnek bele. Ideális esetben az anyagba csak az anyanuklid kerül a keletkezéskor, a bomlástermék nem. Ilyenkor az anyag vizsgálatakor a benne talált bomlástermékek már az anyag
Előfordulhat, hogy egy szilárd anyag (pl. ásvány vagy kőzet), melyből a bomlástermék normális körülmények között nem képes kidiffundálni, hevítés hatására mégiscsak kibocsátja magából az addig felhalmozódott bomlásterméket, nullára állítva ezzel a radiometrikus „órát”. A hőmérséklet, amelyen ez megtörténik a „blokkoló hőmérséklet”, amely jellemző az anyagra.
Az egyszerűbb radiometrikus kormeghatározó módszerek legtöbbjével szemben az [[
=== A koregyenlet ===
48. sor:
* [[optikailag stimulált fénykibocsátási kormeghatározás]]
* [[kálium–argon kormeghatározás|kálium–argon]] (K–Ar)
* [[szénizotópos kormeghatározás]] (
* [[rénium–ozmium kormeghatározás|rénium–ozmium]] (Re–Os)
* [[rubídium–stroncium kormeghatározás|rubídium–stroncium]] (Rb–Sr)
| |||