„Kabuki” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a {{Link GA}} eltávolítása (szerepel a Wikidatában) |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
{{magyaros|japán}}
[[Fájl:kabuki.jpg|bélyegkép|jobbra|200px]]
A '''kabuki''' ([[Japán nyelv|japánul]]: 歌舞伎) a három fő [[japán]] színházi műfaj egyike ([[bunraku]], [[nó]]), sőt a bunraku, a bábjáték háttérbe szorításával a legnépszerűbb „polgári” színház az [[Edo-kor]] (1600–1867) óta.
== Története ==
===1603–1629: A női kabuki===
[[File:Okuni kabuki byobu-zu cropped and enhanced.jpg|thumb|A legkorábbi portré [[Izumo no Okuni]]ról. 1600-as évek.]]
A kabuki története 1603-ban kezdődött, amikor Izumo no Okuni, egy egészen újfajta, tánc-drámás előadásmódot kezdett el bemutatni, Kiotó kiszáradt folyómedreiben. A kabuki a 17. századból származik, amikor Japánt a Tokugava sógunátus irányította. Az időszak neve, mely Edo korszak, arra irányul, hogy az ország székhelyét Kiotóból Edóba – mai nevén Tokió – költöztették.
Az előadók, mind a nők, mind a férfiak komikus, rövid színdarabokat adtak elő a mindennapi életről. Ez a stílus hamar népszerűvé vált, és Okunit felkérték, hogy szerepeljen a császári udvarban. A hatalmas siker nyomán hamar rivális társulatok alakultak, és megszületett a kabuki, mint tánc és dráma együtt, melyet nők adtak elő. Ennek megjelenésével sok társulat trágár és szuggesztív témákat vonultatott fel szórakoztatás gyanánt, ahol az előadok gyakran prostituáltak voltak. Éppen ezért, a kabukit ebben az időben „遊女歌舞妓”-nek is hívták, vagyis – éneklő, táncoló prostituált.
A kabuki ekkoriban hétköznapi szórakozássá vált Ukijo, vagy Josivara negyedében, amelyek Edo piroslámpás negyedei voltak. A színpadon megjelenő izgalmas zene, újszerű motívumok, öltözködés, és híres színészek tették nagyszerűvé ezt a szórakoztatási formát. Az előadásokat reggeltől egészen napnyugtáig tartották. Teaházak vették körbe, illetve voltak összekötve a színházzal, hogy ételt, italt, és nagyszerű társaságot biztosítsanak a szórakozni vágyóknak. A színház környéke tele volt boltokkal, amelyek szuveníreket árusítottak. A kabukit akár nevezhetjük is az akkori japán popkultúrának.
[[File:SharakuTwoActors.jpg|thumb|Két kabuki színész: Bando Zendzsi and Savamura Jodogoro; 1794]]
=== 1629-1673: Átmenet jaró kabukiba ===
A sógunátus nem pártolta a kabukit ebben a formájában, és úgy vélték, bajt hoz, hogy a különböző társadalmi osztályok keverednek az előadások alkalmával. A női kabukit (onna-kabuki) végül betiltották 1629-ben, mivel túl erotikusnak minősítették. Ezután a női szerepeket fiatal fiúk játszották el. Ezt hívjuk vakasú-kabukinak. Mivel azonban még így is túl sok volt a szexualitás, és a prostitúció, így az 1600-as évek közepén ezt is betiltották. Innentől kezdve férfi előadók játszották mindkét szerepkört. A modern, csak férfiak által játszott kabukit jarou kabukinak is nevezik, amelyet ezekben az évtizedekben alapoztak meg. Miután a nőket kitiltották, ellenkező neműnek öltözött férfiak vették át a helyüket (onnagata vagy ojama). Hajukat leborotválták, ha nőt játszottak, akkor pedig parókát húztak, és hangjukat elváltoztatták. Aki női szerepet akart játszani, az kiskorában kezdte el tanulni ezt. Ez a fajta színház meghatározó volt a városi életstílusban, egészen a modern időkig.
=== 1673-1841: Aranykor ===
A kabuki a [[Genroku korszakban]] virágzott igazán. Ekkor formálták meg a struktúráját, és adtak hozzá rengeteg elemet, melyek ma szinte elengedhetetlenek az előadás során. Létrehoztak konvencionális karaktertípusokat. A kabuki és a ningjó dzsúruri – amely a japán bábszínház, és amelyet bunrakunak is emlegetnek –, kölcsönösen importáltak át különböző elemeket, egyik műfajból a másikba, hatottak egymásra. [[Csikamacu Monzaemon]] egyike volt a legelső kabuki színdarabíróknak, számos befolyásos művet írt. A legismertebb és legtöbbet emlegetett, a Sonezaki Sindzsú (páros öngyilkosság Sonezakinál) eredetileg egy bunraku volt. A szerelmi öngyilkosság témája gyorsan terjedt, és vált igen népszerűvé, mivel számos igaz történetet dolgozott fel. Éppen ezért 1723-ban betiltották a sindzsú monot –, azokat a darabokat, amelyek szerelmesek közös öngyilkosságát mutatják be. Icsikava Dandzsúró szintén ebben a korban élt, és alkotott maradandót azzal, hogy bevezette a mienek nevezett pózt és a kumadori sminket, amely hűen próbálta visszahozni a maszkok kinézetét. Ebből az időszakból származik a kabuki ecset – ezt ma sminkelésnél alapozásra használják.
=== 1842-1868: A szaruvaka-csó kabuki ===
A sógunátus nem nézte jó szemmel a keveredést, és a kereskedést az előadók, a prostituáltak, és a kereskedők között. A kabuki színházakat eredetileg fából építették, éppen ezért gyakori volt a tűzeset [[Ukijo]] kerületében. Amikor a terület, mely otthont adott a Nakamura-zanak, teljesen leégett 1841-ben, a sógun megtagadta a színház újraépítését a tűzvédelemre hivatkozva. Ezt kihasználva a sógunátus 1842-ben a Nakamura-zat, az Ucsimura-zat, és a Kawarazaki-zat Aszakusza területére kényszerítette, amely Edo északi külvárosi részén található. A színészeknek, a színpadi munkásoknak, és mindenkinek, akinek bármi köze volt az előadásokhoz, szintén menniük kellett. Az az életforma, mely nagyban építkezett a színházzal való kapcsolatra, szintén emigrált, de az új, kényelmetlen elhelyezkedés miatt csökkent a népszerűsége, és a színházra fordított figyelem. Ezek a körülmények és a szigorú szabályozások taszították a kabukit, az „underground” megítélés felé Edoban. A színházak új helyének negyedét úgy hívták Szarukaba-csó, vagy Szaruvaka-macsi. A [[Tokugava-sógunátus]] utolsó 30 éve alatt gyakran hivatkoztak erre a városrészre megnevezésként.
1868-ban a Tokugavák megbuktak. A kabuki visszatérhetett az Ukijo negyedbe, és sokkal radikálisabbá vált azáltal, hogy új drámaírók teljesen új műfajokat hoztak létre, és megcsavarták az eredeti történeteket.
== A kabuki elemei==
[[File:Shibai Ukie by Masanobu Okumura.jpg|thumb|left|''Sibai Ukie'' ("Jelenet egy darabból") A képen Edo Icsimura-za színháza látható az 1740-es évek elején.]]
=== A színpad ===
A kabuki színpad egyik jellegzetességét, hanamicsinek hívják (花道; virág út), egy sétány, amely a nézők közé visz, és amely lehetőséget biztosít a színészeknek a drámai belépésre. Okuni szintén gyakran adott elő kíséretével a hanamicsin, éppen ezért a későbbiekben jellegzetessé vált, hogy nem csak a bejövetelkor használták, de a színdarab fő jeleneteit is a színpad ezen részén játszották el. A nézőtér bal és jobb oldalán páholyokat helyeztek el. 1758-ban a világon talán először mutattak be forgószínpadot, melyet Namiki Sózó készített el, és amelynek átmérője a 17 métert is elérte.
=== A színészek ===
Sikamacu korában a színészek külön társadalmi osztályt alkottak. A szereplőtípusra specializálódott színészdinasztiákat címerekkel különböztették meg egymástól. A mesterség apáról fiúra szállt. Abban az esetben, ha nem volt örökös, a családfő örökbefogadott egy általa tehetségesnek vélt színészt, hogy továbbvigye a család nevét és tudását. A fiúgyerekeket öt éves korban kezdték el tanítani, és ez életük végégig tartott. Ezt a folyamatot a legidősebb férfi kísérte mindig figyelemmel. A következő generáció így mindig beleszületett a színházi életbe, így nem állt tőlük távol ez a fajta világkép.
Japánban a kabuki kialakulásakor még teljesen ismeretlen volt a rendezői színház, így a próbákat a drámaíró vagy a társulat vezetője koordinálta, habár akkoriban a színészek nem tudták végig a szerepüket. Hatalmas szerepet játszott náluk az improvizáció az előadás során.
== Ma is működő színházak Japánban ==
[[File:Shibaraku, Kabukiza November 1895 production.jpg|thumb|Tokió, Kabuki-za, 1859-ben, egy esti előadáson]]
* [[Akita prefektúra, Akita prefektúra|Akita]]
** Kosaka
* [[Tokió]] (város)
** Kabukiza
** Meidzsi-za
** Sinbasi Enbudzsó
** National Theater
* [[Kiotó]] (város)
** Minami-za
* [[Oszaka]] (város)
** Shin-Kabuki-za
** Osaka Shōchiku-za
* [[Nagoja prefektúra]]
** Misono-za
* [[Fukuoka prefektúra]]
** Hakata-za
* Kotohira (város)
** Kanamaru-za
== Kapcsolódó szócikkek ==
8 ⟶ 64 sor:
== Forrás ==
* {{JapKultLex}}
* Ronald Cavaye: Kabuki: A Pocket Guide. 1993, Tuttle Publishing.
* Ronald Cavaye, Paul Griffith and Akihiko Senda: A Guide to the Japanese Stage. 2004, Kodansha International
* Ernst, E.: The Kabuki Theatre.1956, New York, Oxford University Press.Ernst,
* Vihar Judit: A japán irodalom rövid története. 1994, Nemzeti Tankönyvkiadó.
== További információk ==
* [http://www.kabuki21.com/ Sok minden a kabukiról, angolul]
== Fordítás ==
{{fordítás|en|Kabuki|}}
[[Kategória:Japán irodalom]]
| |||