„A Menai-szoros függőhídja” változatai közötti eltérés

[[1826]] előtt csak komphajóval lehetett átkelni a szigetről a szárazföldre, illetve gyalogosan apály idején, ami nem volt veszélytelen dolog. Mivel az [[1800]]-ban létrejött [[brit-ír egyesülési szerződés]] nyomán megnőtt az [[Írország]] felé irányuló forgalom, döntés született a [[híd]] létrehozásáról.▼

Thomas Telfordot bízták meg a [[London]]t Holyheaddel összekötő út felújításával. A nagyszabású tervben központi helyet kapott a ''Menai-szoros'' áthidalása. Olyan hídra volt szükség, amely alatt a [[Brit Királyi Haditengerészet]] akár 30 m hajómagasságot elérő hajói is áthaladhatnak dagálykor. A munkálatok 1826-ban kezdődtek. Kivételnek számított, hogy a híd építésekor tilos volt felállítani a szokásos állványzatot. A szorost haditengerészeti közlekedésre használták. A hadügy előírásai alapján az akkor használt árbocosoknak átjutást kellett biztosítani a szoroson. Először megépítették a tengerszoros két partján a belül üreges, homokkőből készült hídfő oszlopokat, amelyekben keresztirányú falakat alakítottak ki. A 16 óriási vaskábelt (minden egyes kábel 935 vasrúdból készült) lenolajban pácolták rozsdamentesítés miatt. A hidat, amely Anglesey szigetén ''Porthaethwy''t köti össze [[Bangor (Wales)|Bangor]] külvárosával, [[1826]]. [[január 30.|január 30]]-án adták át ünnepélyesen a forgalomnak. A London-Holyhead utat 36 óráról 27 órára sikerült lecsökkenteni.▼