„Francisco Ignacio Madero” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
73. sor:
Francisco és két öccse, [[Julio Madero|Julio]] és [[Raúl Madero|Raúl]] november 18-án indultak Mexikó irányába, míg Gustavo ugyanekkor vonattal [[Washington (főváros)|Washington]] felé vette az irányt, mint a Madero által kinevezett ideiglenes kormány bizalmi embere. 19-én este Madero és az őt kísérő menet az ''El Indio'' nevű ''ranchóról'' indult útnak Eagle Passba. Útközben találkoztak Aguilarral, aki ezután a ''Las Islas'' nevű, a [[Río Bravo del Norte]] partján fekvő helyre vezette őket, ahol a megbeszéltek szerint Benavidesnek és embereinek várniuk kellett a csapatot. A menet 20-án reggel 8-ra érkezett meg a helyszínre, azonban ott nem fogadta őket senki. Füstjelekkel próbálták meg felhívni Benavidesék figyelmét, de hiába: nem észleltek mozgást a mexikói oldalon. Amíg várakoztak, néhány emberükkel élelmiszert kerestettek a környező farmokon, mivel előző este óta nem ettek semmit. Benavides végül délután fél ötkor érkezett meg, de az ígért 400 helyett mindössze tíz, ráadásul rosszul felfegyverzett és kevés lőszerrel rendelkező embert hozott magával. A terv így kudarcba fulladt: így nem mertek belekezdeni a város megtámadásába, inkább visszavonultak. Madero egy közeli ranchóban éjszakázott.<ref name="tex"/>
Madero ezután [[New Orleans]]be vonult, ahol egészen december közepéig maradt. Mexikóból nyugtalanító hírek érkeztek hozzá: a lakosság legtöbbhelyütt nem reagált a San Luis-terv felhívására, eleinte mindössze a déli [[Puebla (település)|Pueblában]] indult meg lassan a szervezkedés [[Aquiles Serdán]] tevékenysége nyomán, azonban Serdánt a hatóságok elfogták és megölték. A másik hely, ahol kitört a felkelés, [[Chihuahua (állam)|Chihuahua]] állam volt, itt [[Pascual Orozco]] fogott fegyvert. Madero úgy döntött, visszatér Texasba, azonban kevés forrása volt és folyamatosan rettegett attól, hogy letartóztatják az amerikaiak, akik közül sokan országuk Díaz-kormányhoz fűződő jó viszonyát féltették a forradalmi szervezkedéstől. Járt [[Austin]]ban, [[Dallas]]ban és San Antonióban, ez alatt az idő alatt pedig újabb helyszíneken kezdődött meg a felkelés Mexikóban, színre lépett többek között [[Pancho Villa]] is, így Madero reményei újjászülettek. Újabb és újabb terveket dolgozott ki, hogyan léphetné át a határt és állhatna a forradalom élére, de eleinte egyikből sem valósult meg semmi. Végül úgy határozott, Chihuahua államban fog mexikói földre lépni, ezért családja, Estrada és González Garza társaságában [[El Paso (Texas)|El Pasóba]] vonultak, ahol a határ másik oldalán Orozco és Villa csapatai készen álltak fogadásukra. A határt 1911. február 13-án lépte át.<ref name="bic"/><ref name="tex"/>
===Forradalmi harcok===
Előző novemberhez hasonlóan a várt több száz ember helyett most is csak néhányan várták, de a hír, hogy Madero mexikói földre lépett, mégis jócskán megnövelte a forradalmárok morálját. Madero és addigra összegyűjtött 800 főnyi serege március 6-án vívták első csatájukat [[Casas Grandes]]nél<!--van, ahol Casas Blancast írnak, nem csak ez a forrás, amit megadtam, hanem a CONACULTA kormányzati oldal is-->, ám 58 embert vesztve vereséget szenvedtek, sőt, maga Madero is megsebesült a jobb karján. A [[Pancho Villa]] vezette harcok folytatódtak, de a csaták többnyire a felkelők vereségével zárultak. Madero [[Bustillos]]ban rendezte be főhadiszállását, március 25-én itt találkozott először személyesen Villával.<ref name="vv5">{{hiv-web |url=http://www.azc.uam.mx/publicaciones/alegatos/pdfs/68/75-04.pdf |cím=¡Viva Villa... Cabrones...! – VIII. 1913: Traición a Madero. Éntrale a los cocolazos |szerző=Pablo Moctezuma Barragán |kiadó=UAM |formátum=PDF |elérés=2014-12-08 |nyelv=spanyol}}</ref>
==Elnöksége==
| |||