„Dio” változatai közötti eltérés

 

== Pályafutás ==

Ronnie James Dio az [[1980-as évek]] elején két lemezt készített a [[Black Sabbath]] énekeseként, mígnem az 1982-es ''[[Live Evil]]'' koncertalbum munkálatai közben össze nem veszett az együttes gitárosával [[Tony Iommi]]val. Iommi azt állította, hogy Dio és az együttes akkori dobosa Vinny Appice éjszakánként bevonul a stúdióba, hogy hangsúlyosabbra keverjék Dio énektémáit a közeljövőben megjelenő koncertlemezen.<ref name="Dio biográfia">{{cite web |url=http://www.shockmagazin.hu/portal/kulturshock/in-memoriam-ronnie-james-dio|title= In Memoriam Ronnie James Dio |accessdate=2011-05-27 |format= |work=}}</ref>

Dio és Appice ezt követően távoztak és egy új együttes létrehozatala mellett döntöttek.<ref>{{cite web|url=http://ronniedio.com/page-biography.html|title=Ronnie James Dio Biography|accessdate=2008-12-30}}</ref>

A Dio névre keresztelt zenekar 1982 októberében az [[Amerikai Egyesült Államok]]ban jött létre, miután csatlakozott hozzájuk [[Jimmy Bain]] (ex-[[Rainbow (együttes)|Rainbow]]) basszusgitáros és az ír származású [[Vivian Campbell]] gitáros. Campbell csatlakozása előtt egy rövid ideig az a [[Jake E. Lee]] is gitározott az együttesben, aki később [[Ozzy Osbourne]] mellett vált ismertté. 1983-ban a [[kalifornia]]i Sound City stúdióban vette kezdetét a debütáló album rögzítése, mely 1983. május 25-én a [[Warner Bros.|Warner]] kiadásában jelent meg ''[[Holy Diver]]'' címmel. Az album a Rainbow dallamosságát vegyítette a [[Black Sabbath]] súlyával, valamint Dio technikás dallamaival.<ref name="Dio életrajz" />

 

 

A pozitív kritikákban részesült album ma már Dio pályafutásának egyik legkiemelkedőbb darabjának számít, mely egyben az 1980-as évek egyik legklasszikusabb heavy metal albuma is.<ref name="Dio biográfia" /><ref>{{cite web |url=http://www.allmusic.com/album/r5829/review |title= lemezkritika az Allmusicon |accessdate=2011-05-27 |format= |work=}}</ref> A korong révén vált szakmai körökben ismertté Vivian Campbell is, aki korábban a [[Sweet Savage]] heavy metal zenekarban játszott.<ref name="Dio biográfia" /> Ugyan a dalokon érezni lehetett, hogy azok egy része még a Black Sabbath számára íródott, de Campbell modernebb felfogásban játszott, mint Tony Iommi, így a zene is egy másféle irányt vett.<ref name="Dio biográfia" /> Az album kereskedelmileg is sikeresnek bizonyult, amerikában a megjelenést követően hamar átlépte az egymillió eladott példányszámot, így platinalemezzé vált.<ref name="Dio biográfia" /> A korongról két kislemezt adtak ki, a címadó dalt és a ''[[Rainbow in the Dark]]'' című szerzeményt, melyek közül utóbbi, az amerikai kislemezlistán a 14. helyre került.<ref>{{cite web |url=http://www.hardrock.hu/?q=node/3338 |title= Évtizedelő - 1983: Holy Hell |accessdate=2011-05-27 |format= |work=}}</ref>.

A megjelenést követően az együttes eleget tett a koncertfelkéréseknek, bemutatkozásuk a [[donnington]]i [[Monsters of Rock]] fesztiválon történt, ahol viharos sikert arattak. A lemezen hallható [[billentyűs hangszerek]]et Dio és a basszusgitáros Bain játszotta fel, így a koncerteken már [[Claude Schnell]] is csatlakozott a zenekarhoz, mint billentyűs.

 

Miután Claude Schnell teljes értékű zenekari taggá vált, a zenekar [[Colorado]]ba ment, hogy rögzítse második nagylemezét. A Ronnie James Dio producerkedésével készült album 1984. július 13-án ''[[The Last in Line]]'' címmel jelent meg a [[Vertigo Records|Vertigo]] kiadásában. Ismét egy kiérlelt produkció született,<ref name="Dio biográfia" /> melyen nagyobb hangsúlyt kapott a már korábban is meglévő epikus hangulat.<ref>{{cite web |url=http://www.hardrock.hu/?q=node/3472|title= Évtizedelő - 1984 : Orwell-i esztendő slágerekkel |accessdate=2011-05-27 |format= |work=}}</ref>. Az olyan dalok, mint a címadó ''The Last in Line'', a ''[[We Rock]]'', az ''Evil Eyes'' vagy az ''Egypt (The Chains Are On)'' a zenekar közkedvelt darabjaivá váltak, melyek közül a címadó és a ''We Rock'' kislemezen is megjelent csakúgy, mint a ''[[Mystery]]'' című szerzemény. A korong elődjéhez hasonlóan ismét platina lett az Egyesült Államokban, maga a zenekar pedig a korszak egyik legnagyobb koncertattrakciójává vált.<ref name="Dio biográfia" /> A színpadokon egy hidraulikus sárkány és egy várkastély is megjelent, a drága fény és pirotechnikai elemek mellett. A zenekar hiába adott telt házas koncerteket, a látványelemek olyan drágának bizonyultak, hogy a lemezt népszerűsítő turné veszteséggel zárult.<ref name="Dio biográfia" />

 

 

A turné végeztével ismét stúdióba vonult a zenekar, ezennel a [[Los Angeles]]ben található Rumbó stúdióban folytak a felvételek. Az 1985 augusztusában a [[Warner Bros.|Warner]] és a [[Vertigo Records|Vertigo]] gondozásában megjelent ''[[Sacred Heart]]'' tovább folytatta elődjei irányvonalát. Ugyan az anyag hozta az együttestől elvárható formát,<ref name="Dio biográfia" /> előrelépést azonban nem jelentett. A korábbi epikus hangvételű heavy metal dalok mellett, [[hard rock]]osabb, slágeresebb szerzemények is felkerültek a lemezre, így az anyag fogadtatása nem volt annyira pozitív, mint elődjeié. Az ''[[Allmusic]]'' kritikája szerint a ''Sacred Heart'' az addigi leggyengébb Dio album volt, mely után az együttes már sosem tudta megismételni az első két album színvonalát.<ref>{{cite web |url=http://www.allmusic.com/album/r85912|title= lemezkritika az Allmusicon |accessdate=2011-05-27 |format= |work=}}</ref>

Az együttes tervei között szerepelt egy dupla koncertlemez kiadása is. A terv azonban nem valósult meg, az 1986-ban megjelent ''[[Intermission (Dio-album)|Intermission]]'' mindösssze 34 percnyi zenét tartalmazott. A korongon egy 1985 december 6-án adott koncert volt hallható, melyen egyesek szerint szándékosan minimalizálták Campbell szerepét. A kiadvány egy ''Time To Burn'' című új dalt is tartalmazott,<ref>{{cite web|url={{Allmusic|class=album|id=r5832|pure_url=yes}}|title=Allmusic ''Intermission'' overview|accessdate=1-9-2009}}</ref> mely az új gitáros [[Craig Goldy]] bemutatkozása is volt egyben. Goldy korábban a [[Giuffria]] és a [[Rough Cutt]] zenekarokban fordult meg, de már az ''Intermission'' ritmusgitárjait is vele rögzítette az együttes.

 

1987 július 21-én jelent meg az együttes negyedik nagylemeze, a Ronnie James Dio producerkedésével készült ''[[Dream Evil (album)|Dream Evil]]''. A [[Warner Bros.|Warner]] által kiadott album nagy részt pozitív kritikákban részesült, melyre ismét felkerültek slágeresebb hangvételű dalok is. A kislemezen is kiadott ''[[I Could Have Been a Dreamer]]'', ''[[All the Fools Sailed Away]]'' dalok továbbra is biztosították az együttes helyét a legnépszerűbb heavy metal zenekarok között, de ezen a lemezen hallható a ''Sunset Superman'' és a ''Dream Evil'' című dalok is, melyek az együttes legismertebb és legkedveltebb dalai közé tartoznak.<ref>{{cite web |url=http://www.allmusic.com/album/r5833|title= lemezkritika az Allmusicon |accessdate=2011-05-27 |format= |work=}}</ref> Ugyan az album fogadtatása kedvező volt, de a rajongók többsége szerint mégsem éri el elődjei színvonalát,<ref name="Dio biográfia" /> melyért legtöbben Craig Goldy gitárost okolják. Goldy technikai szempontból kiválóan pótolta elődjét, de saját témáin azonnal leszűrhetővé vált, hogy nem rendelkezik akkora egyéniséggel, mint Vivian Campbell.<ref name="Dio biográfia" />

Az album nem érte el elődjei kereskedelmi sikereit, az Egyesült Államokban 500 ezer példényt sikerült belőle értékesíteni.<ref name="Dio biográfia" />

A turné [[Minneapolis]]i állomásán [[Geezer Butler]] is színpadra lépett a zenekarral, melynek egyenes következménye lett Dio csatlakozása a Black Sabbathoz. Iommi, Buttler és Dio mellett Vinny Appice is részt vett az 1992-ben megjelent ''[[Dehumanizer]]'' album felvételeiben és turnéján. Ezidő alatt egy ''[[Diamonds – The Best of Dio]]'' című válogatáslemez jelent meg, mielőtt az énekes ismét a szólópálya mellett döntött. Döntésének hátterében az állt, hogy nem volt hajlandó a Black Sabbath énekeseként [[Ozzy Osbourne]] előtt játszani, annak [[Costa Mesa]]-i koncertjén.<ref name="Dio biográfia" />

 

Ronnie James Dio 1993-ban szervezte újjá a zenekart. Elsőként a [[mexikó]]i származású [[Tracy G.]] gitárost szerződtette, aki korábban a World War III [[power metal]] zenekarban játszott. Dobosként ismét Vinny Appice lett a zenekar tagja, míg a basszusgitárt a korábbi [[Dokken]] muzsikus [[Jeff Pilson]] kezelte. A négyes 1993-ban vonult be a [[Los Angeles]]ben található Rumbo stúdióba, hogy rögzítse a ''[[Strange Highways]]'' lemezt. Az album Európában és [[Japán]]ban 1993. október 25-én jelent meg,<ref>http://www.dio.net/biography/discography/Dio_Summer1993-Nov1993_CD.html</ref> míg Amerikában 1994 elején. Ismét egy komor, modern és súlyos hangzású album született,<ref name="Dio biográfia" /> melyet mind a rajongók, mind a kritikusok előszeretettel illettek negatív jelzőkkel. Az album rideg és kemény hangzását nagymértékben befolyásolta a Black Sabbath ''[[Dehumanizer]]'' albuma is.<ref name="Dio életrajz" /> A ''Strange Highways'' máig megosztja a zenekar rajongóit, melyben nagy szerepe van Tracy G. gitárosnak is. Egyéni és modern, bizarr effektekkel<ref name="Dio biográfia" /> teli játéka egyik elődjéhez sem hasonlítható, miáltal a lemezen hallható zenei világ is az újdonság erejével hatott. A rajongók többsége értetlenül fogadta a változásokat<ref name="Dio életrajz" /> így az album kereskedelmileg sem volt sikeres, mindössze 300 ezer példányt adtak el belőle.<ref name="Dio biográfia" />

További újdonságot jelentettek a dalszövegek, melyekben Dio teljesen nélkülözte a korábban jellemző [[fantasy]] témákat.<ref>{{cite web|url={{Allmusic|class=album|id=r241445|pure_url=yes}}|title=''Angry Machines'' review|accessdate=1-9-2009}}</ref>

 

 

Hamarosan az egykori [[Warrant]] muzsikus Scott Warren (billentyűs hangszerek) csatlakozott a zenekarhoz, majd ismét turnéra indult a zenekar. 1995 augusztusában Jeff Pilson elhagyta a zenekart, de mire megkezdődtek az ''[[Angry Machines]]'' album felvételei, már ismét zenekari tag volt. Az 1996. október 15-én megjelenő albumot a Mayhem Records adta ki, mely tovább folytatta az elődje által megkezdett irányvonalat. Megjelenésükkor sok rajongó vélekedett úgy a ''Strange Highways'' és az ''Angry Machines'' lemezekről, mint a zenekar leggyengébb teljesítményeiről, egyesek azonban dicsérték a zenekar naprakész, modern felfogását. 1996-ban ismét turnéra indult a zenekar, mely során első ízben léptek fel [[Magyarország]]on a [[Petőfi Csarnok]]ban.

1999-ben a zenekar menedzsmentje azt kérte az együttestől, hogy a [[heavy metal]] újbóli megerősödése kapcsán térjen vissza a korai lemezek stílusához. Dio engedett a rajongói oldalról is érkező nyomásnak, így megvált Tracy G. gitárostól.<ref>{{cite web|url=http://www.tracyg.com/interviews.html|title=Tracy G interview|accessdate=1-9-2009}}</ref>

 

Az új felállású zenekart olyan régi tagok alkották Dio mellett, mint Craig Goldy, Jimmy Bain és Simon Wright. A négyes visszatérő lemeze 2000. március 21-én jelent meg ''[[Magica]]'' címmel, a [[Spitfire Records|Spitfire]] kiadásában. Egy több, mint 70 perces [[konceptalbum]] született, melynek produceri munkálatait Ronnie James Dio látta el. Az album zeneileg az 1980-as években készült klasszikus albumokat idézte, azonban a 90-es évek modernebb hangvétele sem tűnt el nyomtalanul.<ref name="Dio biográfia" /> Az album pozitív kritikákban részesült, az ''[[Allmusic]]'' négy csillaggal jutalmazta a lehetséges ötből. Kereskedelmi szempontból sikeresebb volt, mint közvetlen elődjei, megjelenésekor a [[Billboard 200]] 13. helyén nyitott. Ugyan a lemez visszatérést jelentett a korai lemezek stílusához, valamint Dio is visszatért a [[fantasy]] dalszövegekhez, ennek ellenére a modernebb elemek is megmaradtak, melyekért főleg Scott Warren billentyűs felelt.<ref>{{cite web|url={{Allmusic|class=album|id=r469538|pure_url=yes}}|title=''Magica'' review|accessdate=1-9-2009}}</ref>

Mielőtt a lemezt népszerűsítő turné elindult volna, Bain kilépett, helyére [[Chuck Garric]] került.

Craig Goldy sem maradt sokáig, ő 2002 januárjában lépett ki, hogy több időt szentelhessen családjának. Jimmy Bain ezt követően visszatért, az új gitáros pedig [[Doug Aldrich]] lett. Bain és Aldrich korábban egy [[Metallica]] tribute albumon már dolgozott együtt.

 

 

A következő album felvételei a [[kalifornia]]i Total Access stúdióban zajlottak, ismét Ronnie James Dio producerkedésével. A 2002. május 21-én megjelenő anyagot ismét a Spitfire adta ki, melynek dalait még Craig Goldyval írta a zenekar, de a stúdióban már Doug Aldrich játszotta fel őket. A ''[[Killing the Dragon]]'' címet kapott album elődjéhez hasonlóan a klasszikus Dio lemezek szellemében fogant, ennek ellenére a ''[[Holy Diver]]'' vagy a ''[[The Last in Line]]'' színvonalát már nem tudta megismételni a zenekar.<ref name="Dio biográfia" /> Az ''[[Allmusic]]'' három csillaggal jutalmazta a lemezt a lehetséges ötből, amiről úgy nyilatkozott, mint egy „sablonos, de minőségi” albumról.<ref>{{cite web |url=http://www.allmusic.com/album/r588650 |title= lemezkritika az Allmusicon |accessdate=2011-05-27 |format= |work=}}</ref>

2005-ben egy ''[[Evil or Divine – Live in New York City]]'' című koncertlemez látott napvilágot, mely korábban már egyszer megjelent [[DVD]] formátumban. 2005-ben az együttes olyan országokban is fellépett, mint [[Japán]] vagy [[Oroszország]], de játszottak [[Dél-Amerika|Dél-Amerikában]] és Európában is. Az ősszel startoló turné az „An Evening With Dio” („egy este Dioval”) címet kapta, egyes koncerteken pedig teljes egészében eljátszották az 1983-ban megjelent, klasszikust ''[[Holy Diver]]''t.

 

2006 áprilisában egy ''[[Holy Diver – Live]]'' című koncertlemez látott napvilágot, melyre egy 2005-ös [[london]]i koncert felvétele került fel.

2007-ben [[Heaven and Hell]] néven újjáalakult a Tony Iommi-Geezer Butler-Vinny Appice-Ronnie James Dio felállású Black Sabbath, ezért a Dio zenekar egy kisebb szünetet tartott. 2008 őszén egy rövidebb turnéra indult a zenekar, amely során 10 koncertet adtak Európában. Az együttes 2009 nyarára újabb európai turnét tervezett, melyeken Goldy egyéb kötelezettségei miatt Doug Aldrich gitározott volna. A turnét azonban le kellett mondani, mert Ronnie James Dionál gyomorrákot diagnosztizáltak.<ref name="Dio biográfia" />