„Szaplonca” változatai közötti eltérés

Megnemesített román [[kenéz]]ek leszármazottai birtokolták, akiket szoros rokoni szálak fűztek össze a [[szarvaszó]]i nemesekkel. A középkorban övék volt [[Alsóróna|Alsó]]- és [[Felsőróna]] is. Később valamennyi nemesi családja a ''Szaplonczai'' nevet vette föl. Így 1720-ban, amikor 38 nemesi és 15 [[jobbágy]]i portából állt, mind a 38 nemesi családot Szaplonczainak hívták. A jobbágyok között a leggyakoribb családnév az ''Oros (Orosz)'' volt, amely [[Ruszinok|ruszin]] eredetükre utal. 1767-ben 556 [[jobbágy]], hatvan kisnemes és hatvan [[armalista]] lakta. Helyben beszélt nyelvekként a román mellett a ruszint és a magyart is megemlítették.<ref>Livia Ardelean: Eine Beschreibung des Marmaroser Komitats. der Bezirk Szigeth. ''Memoria Ethnologica'' 42–3 (2012) [http://www.memoria-ethnologica.ro/services/resource-dld/10583]</ref>

1735-ben négy, 1767-ben tizenkettő zsidó családot, 1840-ben már 291 zsidó lakost jegyeztek föl Szaploncán. Első zsinagógájukat 1800 körül építették. 1870 körül telepedett le benne a [[munkács]]i születésű Joszef Méir Weisz [[csodarabbi]], az ''Imrei Joszef'' című könyv szerzője és a „szfinkai [[haszidizmus]]” alapítója (''Szfinka'' vagy ''Szpinka'' Szaplonca [[Jiddis nyelv|jiddis]] neve). Családjának a [[máramarossziget]]i [[Teitelbaum rabbidinasztia|Teitelbaum dinasztiával]] való vetélkedése miatt rabbinikus ítélőszék mondta ki, hogy el kell hagyniuk Szaploncát. [[Munkács]]ra, majd [[Nagyszőlős]]re költöztek, de utódaik (a ''Weisz, Horowitz, Kahane'' és ''Friedman'' ágak sarjai) mindmáig szfinkai csodarabbiknak nevezik magukat. Legtöbbjük [[Brooklyn]]ban és [[Izrael]]ben él.<ref>Mislovics Erzsébet: A hászidizmus megjelenése és terjedése. in Bányai Viktória – Fedinec Csilla – Komoróczy Szonja Ráhel szerk.: ''Zsidók Kárpátalján.'' Bp., 2013, 65. o.</ref>