„Csoszon történelme” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Xia (vitalap | szerkesztései) |
Xia (vitalap | szerkesztései) |
||
120. sor:
A politikai intrikák közepette a parasztok élete egyre nehezebbre fordult, egymást követték az újabb és újabb [[adó]]k, melyek alól a tehetősebbek a korrupt hivatalnokrendszernek és a kiskapuknak köszönhetően ki tudtak bújni, a röghöz kötött földművesek azonban nem. Az 1850-es években a parasztok növekvő elégedetlensége egy új vallási irányzat, a [[Tonghak|{{koreai|Donghak|Tonghak}}]] (동학, 東學; „keleti tudomány”) felemelkedéséhez vezetett, melynek alapjait [[Cshö Dzseu|{{koreai|Choi Je-u|Cshö Dzseu}}]] (최제우) fektette le. {{koreai|Choi|Cshö}} a [[taoizmus]]ból, a [[buddhizmus]]ból, a [[koreai mitológia|koreai hiedelemvilágból]] merítkezett, és a [[Római katolikus egyház|katolikus vallás]] is hatással volt rá, bár ezt nem volt hajlandó elismerni. A {{koreai|Donghak|Tonghak}} ellenezte a nyugati tudományt és befolyást, a [[korrupció]] elsöprését és a parasztok életének jobbítását követelte. Gyorsan terjedt, több elszigetelt felkelés is kitört a követői vezetésével, így a kormány komoly veszélyként érzékelte. {{koreai|Choi|Cshö}}t 1864-ben kivégezték, mozgalma azonban tovább terjedt a köznép körében, az ezt követő évtizedekben pedig az elégedetlenség egyre csak nőtt. Az adók és a hivatali korrupció mellett óriási terhet jelentett a parasztságnak az, hogy a kitermelt rizs jó része Japánba került, a halászokat pedig nagy károk érték a terjeszkedő, privilégiumokkal rendelkező japán halászhajók miatt.{{refhely|Cumings|115–119. o.|azonos=C115-119}}{{refhely|Seth|243–246. o.|azonos=S243-246}}
1893-ban [[Cshungcshong|{{koreai|Chungcheong|Cshungcshong}}]] tartománybeli [[Poun|{{koreai|Beoun|Poun}}]]ban (보은) több ezer {{koreai|Donghak|Tonghak}}-követő gyűlt össze, követelték {{koreai|Choi|Cshö}} rehabilitációját (bűneinek eltörlését) és a vallási irányzat üldöztetésének megszüntetését, de a kormányzónak sikerült szétoszlatnia a tömeget. Ezt követően négy mozgalomvezető a királynak próbált petíciót benyújtani, de elküldték őket három napi térdelést követően.{{jegyzet*|1=Koreában szokásos volt a palota kapuja előtt térdepelve kérni az uralkodót, hogy hallgassa meg a panaszt.}} Egy évvel később egy [[Csolla|{{koreai|jeollai|csollai}}]] járási igazgató ([[Csoszon közigazgatása#Tisztviselők|{{koreai|gunsu|kunszu}}]]), {{koreai|Jo Byeong-gap|Cso Bjonggap|조병갑}} miatt felkelés tört ki a régióban [[Cson Bongdzsun|{{koreai|Jeon Bong-jun|Cson Bongdzsun}}]] falusi tanító vezetésével. A járási igazgató közmunkára kényszerítette a lakosokat, majd a fizetségüket maga zsebelte be és jogtalan adókkal sanyargatta az embereket. Az egész tartomány fellázadt, szedett-vetett fegyverekkel harcoltak, lerombolták közmunkán épített víztározót és elfoglalták a járási hivatalt. Az ellenük küldött katonák egy része átállt a lázadókhoz. Az egész tartományt fellázító, és a tartományi székhelyt is elfoglaló mozgalom követői most már mást is követeltek: igazságos adózást, a japán rizsexport beszüntetését, a [[jangban|{{koreai|yangban|jangban}}]] elnyomás megszüntetését, a rabszolgaregiszterek elégetését, a föld igazságos újraosztását, a [[Csoszon társadalma|társadalmi kasztok]] eltörlését. A király pánikba esett és Kínától kért segítséget, akik katonákat küldtek Koreába, és értesítették Japánt, hogy mindez azzal a szokással összhangban történik, amely szerint Kína megvédi a vazallus államait. Japán úgy döntött, ideje Koreában megváltoztatni a politikai berendezkedést, és 3000-es osztagot küldtek [[Incshon|{{koreai|Incheon|Incshon}}]]ba, valamint egy tervet prezentáltak a királynak politikai reformok végrehajtásáról. A koreaiak visszautasították a japánokat és kérték a katonák kivonását. Japán figyelmen kívül hagyta Korea kérését.{{refhely|azonos=C115-119}}{{refhely|azonos=S243-246}}
A japán katonák száma meghaladta a kínaiakét, így könnyedén elfoglalták a [[Kjongbokkung|{{koreai|Gyeongbok|Kjongbok}} palotát]] és kényszerítették a királyt, hogy helyezze vissza a [[Hungszon nagyherceg|Nagyherceget]] a hatalomba. [[Jüan Si-kaj|{{kínai|Yuan Shi-kai|Jüan Si-kaj}}]] álruhában tudott csak kimenekülni az országból. 1894. július 25-én az egyik japán hadihajó tüzet nyitott a koreai partoknál horgonyzó kínai hajókra és megkezdődött az [[első kínai–japán háború]]. Közben októberben {{koreai|Jeon Bong-jun|Cson Bongdzsun}} újabb lázadást szított, a japánok azonban hamar leverték a parasztokat, annak ellenére, hogy több mint {{szám|100000}}-en ragadtak fegyvert a külföldi erők ellen. A háborúban megmutatkozott a japánok stratégiai és technikai fölénye, Kína súlyos és megalázó vereséget szenvedett. A parasztfelkelés nem érhette el a céljait, viszont a segítségével Japán megvetette a lábát a [[Koreai-félsziget]]en.{{refhely|azonos=C115-119}}{{refhely|azonos=S243-246}}{{refhely|Nahm|176–179. o.}}
====A Kabo-reformok====
| |||