„Svájcisapka” változatai közötti eltérés

A barett a [[15. század]]ban vált divattá, előkelő férfiak és nők egyaránt viselték. Később megjelenésében különbözött aszerint, hogy melyik társadalmi csoport (tudósok, céhek tagjai, polgáremberek stb.) viselték. Megkülönböztetésül tollakkal, apró képecskékkel stb. díszítették; nyakba lógó zsinór segítségével a hát közepére eresztették. A tilalom ellenére egyszerűsített formában a parasztok és a kézművesek is viselték. Jellemzően reneszánsz fejfedő, nagyméretű, hasítékos és duzzadt karimájú változata különösen a zsoldosok ruházatára volt jellemző a 16. század első felében. [[1570]]–80 után kiment a divatból, illetve átalakított változata, a kicsi, keményített toque a spanyol divatban élt tovább. A hivatali viseletben is megmaradt, a régi, hivatást jelző barettek nyomán alakult később a papok, egyetemi tanárok, bírák és ügyvédek hivatalos viseleteként. Művészsapkaként a [[19. század]] első felében sokan hordták, majd a [[20. század]] 1930-as éveiben ismét divatba jött. Időnként ma is felkapja a divat. Manapság sok országban az ifjúsági szervezetekben, fegyveres testületekben az egyenruha része.

[[Kép:Sapkakötőgép.jpg|bélyegkép|150px|jobbra|Korszerű sapkakötőgép (Caperdoni)]]A svájcisapka egy darabban, e célra szerkesztett síkkötőgépen készül, utólagos konfekcionálást csak minimális mértékben igényel. Anyaga [[gyapjú]]. A síkkötőgép a bal odalioldali ábrán vázolt alakban, térbeli formázással (szaknyelven: idomozással) köti meg a nyers kelmét. A kötés az ABC vonal mentén kezdődik és az A’B’C’ vonal mentén fejeződik be, eközben a tűk programozott működtetésével alakítják ki a térbeli alakot. Ezután az ABC vonal mentén elhelyezkedő szemsort összevarrják az A’B’C’ vonal mentén lévő szemsorral, így bezárják a nyílást és kialakul a zárt sapka. Összevarrás után szokás szerint a teteje közepére egy kis „farkincát”, „kukacot” varrnak (korszerűbb eljárásnál ezt már eleve belekötik a sapkába). Ezt követi a színezés és a kikészítés, aminek legfontosabb művelete a [[nemez]]elés (kallózás): meleg vízben végzett erőteljes mozgatás során a [[gyapjú]]ból készült kelme erősen összetömörödik. Szárítás után a sapkát bolyhozzák és megfelelő méretű sablonra húzva formázzák.