„Csizmadia” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
a korr, form, átfogalmaz, link |
||
1. sor:
A '''csizmadia'''
A csizmadia mester A különböző társadalmi osztályokra a különböző csizmaviselet volt a jellemző. A parasztok egyszerű csizmáinak fejrészét elég volt kézzel, [[ványolófa|ványolófán]] formázni majd varrni, addig a tehetősebb viseletnek számító, egy darabból kiszabott ványolt csizmához speciális és drága berendezés kellett. Egy ványológépet sokszor közösen használtak az ismerős csizmadiák.
A csizmadia a hagyományos eljárás szerint a [[tímár]] által megdolgozott, kész bőrtől kezdi a csizma elkészítését. A felsőrészt és az "alját" is egyaránt ő készíti, majd dolgozza össze. A csizmadia kéziszerszámai hasonlók, mint a cipészé, - amivel több, az a ványoló eszköz, valamint a csizmaszár-tágító berendezés, és amivel másabb, azok a hosszabb szárú eszközök, mint például a kaptavas és a bőrráspoly. A csizmába is tesznek sámfát, melynek legelterjedtebb típusa a 2 db, lábszár alakra ívelt fából és egy középső (csúszdás és fogógombos) faékből áll.
A csizmadia klasszikus termékei közé tartozik a [[ványolt csizma]], a [[parasztcsizma]], a [[lovaglócsizma]], a [[bilgeri]], azaz a fűzős csizma és a [[vadászcsizma]]. Egy időben divatos volt a törökösen cserzett, így piros színű bőrből készült női [[karmazsin-csizma]] és a [[ráncos]] (rogyott) szárú csizma is. Ma a hagyományos alakú csizmakészítés jórészt a
A [[varrógép]]ek megjelenése és elterjedése során a csizmakészítéshez eleinte a hosszú jobbkaros [[stoppológép]]et és balkaros [[csizmavarrógép]]et használtak, de a technológiától függően elkészíthető ma a csizma [[síkágyas gép]]pel vagy kézi munkával is. Jellemzően a csizma elkészítése során többnyire még mindig a faszeget alkalmazzák, de a vadászcsizmáknál találkozhatunk a jóval szélesebb talpszélt eredményező, jellegzetes hármas varrásképet adó [[goiser]] technológiával is. A ma létező, csizmával foglalkozó, és általában nem specializált műhelyek szinte mindegyike modern technológiákkal vegyíti a klasszikus módszereket, így lassan nemcsak a szakma, de a technológiák is feledésbe merülnek.
| |||