„Schlieren-kocsi” változatai közötti eltérés

A (rövid) '''Schlieren-kocsi''' egy [[Ausztria|ausztriaiausztria]]i vasúti személykocsi család, melyet svájci licenszlicenc alapján [[1965]] és [[1981]] között gyártott az [[Ausztria|ausztriaiausztria]]i [[SGP]] és a [[Jenbacher Werke]] az [[Osztrák Szövetségi Vasutak]] számára. A közkeletű megnevezés az egyik licenszadólicencadó járműgyártó, az SWS Schlieren nevéből és székhelyéből ered, mely település [[Svájc|Svájcban]]ban, [[Zürich]] mellett található. A típus tehát a megtévesztő külső hasonlóság ellenére nem azonos a svájci vasúttársaságok [[egységkocsi (Svájc)|EW I]] és [[egységkocsi (Svájc)|EW II]] típusú személykocsijaival. De nem tévesztendő össze a szintén [[Ausztria|ausztriaiausztria]]i járműgyárak által az osztrák vasút számára gyártott [[Hosszú Schlieren-kocsi|Hosszú Schlieren-kocsikkal]]kkal sem, melyek e típuscsalád továbbfejlesztésével jöttek létre és jelenleg CityShuttle márkanév alatt futnak.

[[File:ÖBB 2143 008-7 1.jpg|thumb|Schlieren-kocsikból álló személyvonat a [[Stájerország|stájerországistájerország]]i Feldbachban]]

A járműveket elsősorban a belföldi távolsági forgalom számára tervezték, de az ÖBB-nél telt éveik alatt nemzetközi gyors- és személyvonatokkal eljutottak [[Olaszország|Olaszországba]]ba, [[Svájc|Svájcba]]ba, [[Németország|Németországba]]ba és [[Magyarország|Magyarországra]]ra is. Engedélyezett sebességük kezdetben 120 km/h volt, de az 1967-től kezdődően gyártott példányoknál már 140 km/h-ra módosították. A típuscsalád fő ismérvei a termes utastér, az alacsony tetőívelés, a kifelé nyíló kétszárnyú (de viszonylag szűk) feljáróajtók és azok jellegzetes elrendezése a kocsivégeknél - a mosdóhelyiség és kapcsolószekrény van a kocsi legvégén, a feljáróajtók ettől beljebb az utastér felé (hasonló jellegzetességgel bírnak még a [[francia]] [[Corail (vasúti személykocsi)|Corail-kocsik]] egyes altípusai is). A személykocsikból készült elsőosztályú, első-/másodosztályú, másodosztályú és másodosztályú-poggyászteres kivitel is, összesen 810 darab. Néhány másodosztályú kocsiban bisztrószakaszt is kialakítottak.

Az ÖBB a 2000-es években kezdte nagyobb arányban a típust kivonni a forgalomból és selejtezni vagy értékesíteni. Az ÖBB több személykocsit megőrzött múzeumi- és különvonati célokra, ezek az ÖBB nosztalgiaüzeméhez (ÖBB Erlebnisbahn) kerültek. 2003-ban, az akkor alakult [[Szlovákia|szlovákiaiszlovákia]]i [[BRKS]] magán vasúttársaság az államvasúttól átvett Pozsony-környéki vonalain például az ÖBB-től bérelt Schlieren-kocsikkal látta el a személyforgalmat. [[Magyarország|Magyarországon]]on a [[Győr–Sopron–Ebenfurti Vasút|GYSEV]] és a [[MÁV-Nosztalgia]] vásárolt több darabot, előbbi menetrendszerintimenetrend szerinti személyvonataihoz, utóbbi pedig az élményvonatokhoz. [[Koszovó]] vasúttársasága, a [[Trainkos]] (volt HK/KŽ) 2009-2011 között összesen 10 Schlieren-kocsit vett át, melyekkel a svéd eredetű, régebbi személykocsijait cserélte le. Érdekesség, hogy az ország vitatott nemzetközi elismertségéből eredően nem rendelkezik UIC-országkóddal sem, a kocsik ezért eredeti osztrák pályaszámukon álltak forgalomba.