„Székely Mózes erdélyi fejedelem” változatai közötti eltérés

 

[[Báthory István (erdélyi fejedelem)|Báthory István]] erdélyi fejedelem megválasztását követően a fejedelem oldalán harcolt a Habsburg-pártiak ellen. [[Radnót]]nál kardját a foga közé fogva átúszott a [[Maros]]on, majd két ellenséges katonát leterített, ami miatt a [[Bekes Gáspár]] oldalán harcolók megfutottak. Ezért a tettéért Báthory kinevezte az erdélyi fejedelemség testőrségének parancsnokának. Báthory hadnagyaként érdemeket szerzett. Követte Báthoryt ''[[Lengyelország]]ba'' is, ahol a magyar gyalogság parancsnokaként végigharcolta a király orosz hadjáratát. Tetteiért a király Szentelt lovagjai közé emelte. Báthory István lengyel király oldalán 1576-tól 1582-ig harcolt [[Oroszország]] ellen egy székely dandár parancsnokaként, majd [[IV. Iván orosz cár|Rettegett Ivánnal]] kötött béke után hazament Erdélybe. Báthory Istvánnak köszönheti, hogy a sófalvi sóbánya kamaraispánja lett, de emellett [[Siménfalva|Siménfalván]] és Lövétén jelentős birtokokat kapott.

[[Báthory Zsigmond]]tól nemesi címet kapott, habár mint székely ember eleve, mint minden székely, nemesnek számított és földadományt kapott. [[Báthory András]]nak, majd [[II. Mihály havasalföldi fejedelem|Mihai viteazul]] havasalföldi vajdának lett fővezére. [[1601]]-ben Székely Mózes szembefordult a vajdával és [[Giorgio Basta|Basta]] Habsburg generális rémuralmával; előbb Lengyelországban Jan Zamoysky lengyel kancellár segítségével próbálta Báthory Zsigmondot a trónra visszahozni, majd az 1601. augusztus 3-i [[goroszló]]i vereség után maga állt a császárellenes párt élére. 1602. júliusában a Tövis melletti csatában Giorgio Basta generális vereséget mért a székelyekből álló seregre, Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem pedig lemondott a fejedelmi trónról. 1602–1603 telén Székely Mózes Erdély felszabadítására Bethlen Gábor szövetségével, török támogatással hadjáratot szervezett, egyúttal megszerezte [[III. Mehmed oszmán szultán]] engedélyét az erdélyi trónra.