„Wesselényi-összeesküvés” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Link kékít. |
|||
22. sor:
Értekezleteket tartottak a [[Stubnyafürdő]]n, utóbb [[Sárospatak]]on és [[Munkács]]on. A főnemesek köreiben és külföldön az összeesküvők költségén Habsburg-ellenes, felkelésre buzdító röpiratok ''(Oktatás elmélkedésre,'' Nádasdy ''Oráció''ja) jelentek meg. [[1668]]-ra érett meg a konkrét felkelési terv, azonban ebben az évben a franciák kiegyeztek Lipóttal Németalföld ügyében, így XIV. Lajos végleg kihátrált a magyar főnemesi ellenállók mögül. A lengyelországi terveket sem sikerült valóra váltani.
1667. [[március 23.|március 23-án]] Wesselényi is elhunyt. A helyére pályázó Nádasdy hírt adott a [[Haditanács]]ban egy bizonyos felső-magyarországi szervezkedésről. Még ebben az évben hír érkezett Nicasius Panajottitól, a [[Vezír (muszlim méltóság)|nagyvezír]] főtolmácsától, miszerint az erdélyiek hasonló ügyben puhatolóztak a [[török
== Az udvar kezében ==
[[Fájl:Madarász - Zrínyi és Frangepán.jpg|bélyegkép|300px|balra|[[Madarász Viktor]]: [[Zrínyi Péter|Zrínyi]] és [[Frangepán Ferenc Kristóf|Frangepán]] a [[bécsújhely]]i börtönben]]
Bécs ezután már az érintettek minden lépését szemmel tartotta, és felkészült minden eshetőségre. A konspirátorok ugyanis Lipót kegyességén felbuzdulva [[1670]]-ben folytatták addigi tevékenységüket. A kormányzatot sem Zrínyi a [[török porta|porta]] által végül elutasított török szövetségi terve, sem a [[horvátország]]i felkelés nem érte váratlanul. Ez utóbbit a szervezkedést felújító arisztokraták összekötötték volna egy felső-magyarországi lázadással, azonban Zrínyi [[március 20.|március 20-án]] írt hadba hívó levele csak [[április 9.|április 9-én]] jutott veje, Rákóczi kezébe. Ő már hiába hívott össze [[Sárospatak]]on gyűlést, fogatta el [[Ernst Rüdiger von Starhemberg|Rüdiger von Starhemberg]] grófot, [[Tokaj]] császári várkapitányát, és robbantott ki felkelést: a horvátországi zendülést a hatalmas túlerőben levő császáriak hamarosan elfojtották. [[április 13.|Április 13-án]] Zrínyi és Frangepán elhagyta [[Csáktornya (Muraköz)|Csáktornyát]], és a király ismételt kegyében bízva Bécsbe utaztak.
[[Wenzel Eusebius Lobkowitz|Lobkowitz]] kancellár először vendégként fogadta a két főnemest, és Zrínyivel levelet íratott Rákóczinak, hogy fejezze be a lázadást. A felvidéki nemesek csak [[április 27.|április 27-én]] értesültek Frangepánék sorsáról, és [[május 1.|május 1-jén]] elhatározták a harc beszüntetését. Rákóczi [[Munkácsi vár|Munkács várába]] húzódott vissza. Bécs ura lett a helyzetnek, noha megfelelő haderőt alig egy hónap múlva tudott csak kiállítani a kedélyek lecsillapítására.
51. sor:
[[1671]]. [[január 3.|január 3-án]] [[Pozsony]]ban is felállt egy másik ''iudicium delegatum'' Rottal elnökletével. Ennek igyekeztek megőrizni [[alkotmány]]osságát, ezért magyar közjogi méltóságok is helyet foglaltak benne. Zrínyiékkel egy napon végezték ki Bónis Ferencet, a felkelés egyik résztvevőjét [[Pozsony]]ban.
Összesen mintegy 300 birtokos vagyonát kobozták el a folytatódó perek során, és a nádor [[1673]]-as halálát követően Magyarországot kormányzósággá tették a [[Német Lovagrend]] nagymesterének, [[Johann Caspar von Ampringen|Ampringen János Gáspárnak]] a vezetésével.
Ampringen kormányzói tevékenysége és kegyetlenkedései nagy mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a [[Thököly Imre]] vezette [[Kurucok|kuruc]] felkelés kirobbanjon. [[I. Lipót magyar király]] csak 1681-ben állította vissza az eltörölt nádori hivatalt, és a magyar [[Esterházy Pál (nádor)|Esterházy Pált]] nevezte ki nádorrá.
| |||