„Johann Friedrich Ambrosius von Veterani” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→A balkáni hadjáratokban: erdély |
|||
32. sor:
Erdélyben Badeni Lajos a tatár hadak és Thököly csapatai ellen indult. A császári gyalogságot Veterani tábornok parancsnoksága alatt Erdélyben hagyta, ő maga a lovassággal [[Kolozsvár]]on és [[Szatmárnémeti|Szatmár]]on át a tatárok ellen vonult, akik [[Szilágysomlyó]]n át törtek Erdélybe. Badeni Lajos őrgróf [[Gyalu (Románia)|Gyalu]]nál vereséget mért a tatárokra, közben Veterani [[1691]]. [[január 2.|január 2-én]] [[Törcsvár]]nál megtámadta és szétverte Thököly seregét, maga a fejedelem alig kerülte el a fogságba esést. A tatárokat Nagyvárad felé, Thökölyt [[Havasalföld]] felé szorították ki Erdélyből.
=== Az erdélyi császári haderő parancsnoka ===
[[1691]]. [[szeptember 5.|szeptember 5-én]] Veteraninak sikerült elfoglalnia [[Lippa]] várát. Ezután Erdély stratégiai védelmére összpontosított. Megpróbálta megakadályozni a törökök előrehatolását a [[Duna]] mentén. D’Arnau császári kapitány a [[Vaskapu-szoros]] partján ([[Dubova]] falunál) felfedezett és felmért egy „Piskabara” nevű természetes sziklaüreget, amelyet Veterani védművekkel megerősített. A sáncok mögé 300 fős védőcsapatot telepített. [[1692]]. március 16-án a törökök megtámadták az erődített barlangot. Az víz felől érkező első támadást ágyúkkal megerősített 300 fős [[sajkás]] csapat hajtotta végre, ezt a védők elhárították. Ezután a törökök a szárazföld felől indítottak sorozatos támadásokat, már a barlang fölötti területet is elfoglalták, a kis védősereg ennek ellenére 45 napon át kitartott, és csak május végén adták meg magukat a túlerőnek. A harcok emlékére e barlangot ezután ''[[Veterani-barlang]]''nak nevezték. (Az [[Osztrák–török háború (1787–91)|1787–91-es Habsburg–török háború]]ban is hasonló, hősi védelem színhelye volt. Az 1960-as évek végén, a [[Vaskapu-szoros]]ban épült vízerőmű miatt a barlang víz alá került, ma már nem látható.)<ref>[http://www.landesmuseum.at/pdf_frei_remote/Hoehle_040_0011-0015.pdf A Veterani-barlang a Vaskapu-szorosban], (landesmuseum.at)</ref>
[[1692]]. [[október 6.|október 6-án]] [[Nagyszeben]]ben fia született, akit Giuliónak kereszteltek. Katonái zajosan ünnepelték az eseményt, de a fiúcska néhány nappal később meghalt.
A következő években Veterani Erdély és [[Bánság|Bánát]] védelmére összpontosította erőit. [[Karánsebes]]t és [[Orsova|Orsovát]] megerődítette. [[1694]]. [[május 17.|május 17-én]] [[I. Lipót magyar király|I. Lipót császár]] [[tábornagy|tábornaggyá]] nevezte ki,<ref name="staatsarchiv"/> ezzel egyidejűleg a [[Német-római Birodalom]] grófjává emelte.<ref name="gueze"/>
===Utolsó csatája===
[[1695]]-ben [[II. Ágost lengyel király|Frigyes Ágost szász választófejedelem]] császári fővezér [[Temesvár]] visszafoglalására indított hadjáratot. Főtanácsadójává, a hadműveletek ''[[de facto]]'' irányítójává a nyugati frontról [[1694]]-ben visszatért [[Äneas Sylvius von Caprara|Caprara]] tábornagyot nevezték ki, aki Veteranival nem állt jó személyes viszonyban. A szultán török és tatár hadat küldött Erdély prédálására. Augusztus 6-án Veterani [[Gyulafehérvár]]on végrendelkezett leánya javára. Vagyona {{szám|50000|forint}}ot tett ki, bécsi palotáját azonban {{szám|40000|[[scudo]]}} jelzálog terhelte.<ref name="gueze"/>
Veteranit mindössze 7 császári lovasezreddel (kb. 6500 lovassal) és 800 gyalogossal a Déli-Kárpátok hegyszorosainak biztosítására rendelték. Mivel a török-tatár előnyomulás irányát nem lehetett előre tudni, Veterani [[Lugos]]nál foglalt állást, hogy [[Lippa]], [[Dobra (Hunyad megye)|Dobra]], [[Karánsebes]] vagy a [[Vaskapu-szoros]] felé is elindulhasson. Veterani úgy tudta, a [[Temesvár]] felé vonuló császári főerő az ellenséges (török) főerő hátában áll, ezért saját egységei ellen nem várt nagyobb erejű támadást. Közben azonban [[II. Ágost lengyel király|Frigyes Ágost fővezér]] (elsősorban alvezéreinek nézeteltérései miatt) elrendelte a fősereg visszavonását a [[Tisza]] és [[Pétervárad]] felé. Veterani tábornagyot magára hagyták a {{szám|20000|főnyi}} török támadó erővel szemben, de a hadmozdulatról (valószínűleg a hadvezetés belső ellentétei miatt) Veteranit későn, [[szeptember 21.|szeptember 21-én]] értesítették, amikor a szultán már tudomást szerzett a császáriak mozgásáról, és csapatait a teljesen elszigetelten maradt Veterani megtámadására küldte, hogy őt legázolva az Erdélybe vezető szorosokba törhessen. Szeptember 21-én került sor a [[lugosi csata|lugosi csatára]]. A kis számú császári csapat megkísérelt helytállni, de a túlerő elnyomta őket, maga Veterani is halálos sebet kapott. Katonái megpróbálták elmenekíteni a csatatérről, de a törökök utolérték, megölték, fejét levágták és a szultán elé vitték. A szultán utasítására az elesett tábornagy testét még a csatatéren eltemették.<ref>http://mek.oszk.hu/09400/09477/html/0017/1500.html</ref>
| |||