„Nagyenyedi vártemplom” változatai közötti eltérés

Az ötödik és egyben a legnagyobb pusztítás 1849 január 8-dikáról 9-dikére virradó éjszaka, amikor a katonai védelern nélkül hagyott városra tőr az Axente Sever és Prodan Simion muzsnaházi pópák-vezette nyugati érchegység fellénított román lakossága. A férfiak a szabadságharc zászlaja alatt a közös jogokért harcoltak, amikor egy éjszaka majd 800-1000 embert (asszonyt. Öreget. gyereket) mészárolnak le a -27 fokos hidegben. A templomot feldúlták, levéltárát megsemmisítették, kegytárgyait, értékeit elrabolták. Nincs nagy-magyarországnak olyan l848-49-es csatatere, helyisége, ahol egy nap majd 800-1000 estek el. E förtelmes tragédiával Enyed az élen jár.

 

Az évszázadok során a vártemplom egyháztörténeti szempontból is számos jelentős esemény színhelye volt. A legfontosabb közülük: 1551-ben Egyed első papja aláírta a lutheri confessiót; 1551 júliusában, a várban szállt Izabella királyné a magyar koronával, amelyet Tordán a Habsburg-családnak adott át; 1564 áprilisában Blandrata György, fejedelmi küldött elnökletével itt vált külön a lutheri és kálvini egyház, ennek következtében a nagyenyedi zsinat alapította meg az Erdélyi Református Egyházkerületet, itt és ekkor választották meg az erdélyi magyar reformátusok első püspöki Dávid Ferenc személyében; az 1577-es zsinaton Tordai Szabó Andrást választották az erdélyi reformátusok második püspökének; itt döntött 1599-ben a Generális Zsinat, arról, hogy a téli zsinat helye mindig Nagyenyed legyen, 1646-ban a zsinat presbitériumok felállítását rendelte el; 1682-ben az enyedi templomban állították fel a Supremum Consistoriumot, a ma is létező Igazgatótanács elődjét (világiakból és egyháziakból álló bizottság). 1780-1849 között a város az Erdélyi Református Egyházkerület püspöki székhelye volt. Ez idő alatt Nagyenyed kilenc lelkésze töltött be püspöki tisztséget ( zárójelben püspöki szolgálatuk időszaka): Toronyi Máté (1592-1599), Tasnádi Veress (Ruben) István (1605-1616), Csulai György (1627-1635), Borosnyai Lukács (1728-1740), Csernátoni Vajda Péter (1782-1784), Antal János (1836-1848), dr. Bartók György (1899-1907), Nagy Károly (1918-1926), dr.Makkai Sándor (1926-1936).

A Magyar kultúra és művelődés fellegváraként szolgáló templom tartószerkezete mára meggyengült, az épület teljes feljavításra szorul. A 2008-ban elkészült restaurálási terv alapján az elvégzendő munkálatok összértéke 2.770.000 Euró.

2010. december 31-én a gyülekezet 2066 lelket számlált.

 

[[Kategória:Románia református templomai]]

[[Kategória:Románia 13. századi építményei]]