„Kelebia (Magyarország)” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Helytörténeti kutatás alapján Címkék: HTML-sortörés Vizuális szerkesztés |
|||
21. sor:
== Fekvése ==
Kelebia
A község megyehatáron fekszik így három kistérségi szervezethez is csatlakozott. Tagja a „Kötöny” Településfejlesztési Társulásnak, a Felso-Bácskai Önkormányzatok Szövetségének és a „Homokháti” Önkormányzatok Területfejlesztési Egyesületének is.A község beépítése laza szerkezetu utcasorokat, zárt kerteket eredményezett.
=== Járások: ===
* Szkenderjárás
* Fodijárás
* Vermesjárás
* Sztipityjárás
* Négyesi-járás
* Baromjárás
* Vasútföld
* Bácsborista
=== Legelők: ===
* Vasútföldi legelő
* Csiszári legelő
== Története ==
{{csonk-szakasz}}
=== <br>
Kelebia története a falualapítás előtt (1924 elott) ===
A kiskunság e térsége egykor surubben lakott terület volt, arról az ásatások és geológiai leletek tanúskodnak. Az ókori népek közül a kunok, szarmaták, majd az avarok hagyták itt kultúrájuk nyomát. A vasúti töltés délnyugati oldalán neolitikus telephely létezését feltételezik az 1955-ben talált cseréptöredékek és kis emberábrázoló idomok. Ugyanakkor nagy érdeklodést kiváltó, kolapokkal körülvett szarmata sírmezot is találtak a Halastavak mentén.
A Körös-ér vonalán, jobbra és balra 1-2 km távolságra talált és 1954-ben csak részben feltárt urna fészkek és csontsírok surun lakott bronzkori ostelepre utalnak. De találtak itt XIV. századi ezüstkincset és török uradalmi kastély- és sírmaradványokat is. Az itt fellelt ezüstkincseket Baján orzik.
Az bizonyos, hogy a falu régi kun szállás, a XV. Században Hunyadi birtok volt, majd Török Bálint kezére került.
A község nevének eredetérol több magyarázat ismert. Az elso szerint az itt tanyázó pásztornépek adták a sok gólya láttán (a szabálytalan Tisza idoszakonként mocsarassá változtatta a vidéket). A másik a török idokre utal, mely szerint a KELAP növény lelohelyérol kapta (ótörök szó). Ismeret olyan nézet is, amely az elnevezést 1297-ben itt élo KELYB kun vezér osi fészkével azonosítja. Mindenesetre tény, hogy a XV. században már kereskedelmi út vezetett a KELEBI nevu falun, mely Halasszékhez tartozott és kunok lakták.
A török megszállás alatt lakatlanná vált pusztát a XVII. század végétol Szabadka városhoz csatolták. Az 1880-as évek körüli boszniai okkupáció adott okot arra, hogy „ezt a szélhordta, homokbuckás, bozótos területet újra birtokba vegye az ember„. A hadjárat utánpótlási nehézségei ugyanis meggyozték a monarchia hadvezetoségét arról, hogy az akkori Alföld-Fiumei vasútvonal egy dél felé irányuló hadmuvelet forgalmának lebonyolítására elégtelen, és a 80-as évek elején 2 év alatt megépíttette, a szabadkaiak által már többször – de mindig eredménytelenül - kérelmezett Pest – Zimonyi vasútvonalat, mely rövidesen legfontosabb közlekedési eszköze lett Nyugat és Közép – Európa keleti forgalmának. Bács-Bodrog Vármegye második vasútvonala, mely a vármegyét a kelettel köti össze, Budapesttol Szabadkáig s onnan Péterváradig. Állami vasút, többnyire részvénytársaságok építették, de mindannyian a magyar államvasutak kezelése alatt állt, s 1882. decemberében nyílt meg. Az új vasút építésével együtt báró Redl Béla a Szabadkával szomszédos kelebiai birtokos befolyására és anyagi támogatásával egy állomást is létesítettek, melynek – noha a szomszédos tompai legelok területén feküdt – az áldozatkész adományozó kastélyáról a Kelebia nevet adták. Így került a vasútállomás személyzete, mint elso telepesek Kelebiára.
Majdnem ugyanakkor, amikor a vasútvonal elkészült, Európa szoloit megtámadta egy betegség és pár év alatt elpusztította. Ez történt hazánkban is csaknem az összes hegyvidéki szolovel, csupán a homokvidéket kímélte. Erre a szolotermelok is felfigyeltek, és így a szemükben a kelebiai állomást környezo addig hasznavehetetlen legelok kezdtek értéket képezni. Szabadka város a közóhajnak engedve 1893-ban árverésen áruba bocsátott a vasút mindkét oldalán egy-egy keskeny földsávot. A vevok – többnyire a város intelligenciája – a sivár homokon alkalmazott szolo- és gyümölcs termelési kultúrával messze vidéken ismert sikereket értek el. Magától értetodoen közben nyaralók, présházak, munkáslakások épültek, és az eddig elhagyott, rideg terület lassan benépesedett. A XX. század elején Szabadka virágoskertjének nevezték Kelebiát.
A forgalom növekedésével a vasútállomáson posta és távírda is létesült. A homoki szolo telepítést felkaroló Szabadka 7 év elteltével újabb homokterületeket bocsátott kedvezo fizetési feltételek mellett árverésre. Ezzel nemcsak megkétszerezte a telep nagyságát, de lakóinak számát és a település fejlodését is megindította: a terület Kelebia puszta néven kiterjedt tanyahálózattá alakult, kápolnafülkével és állami elemi iskolával is rendelkezett.
Az elso világháború után a terület szerb megszállás alá került, majd a trianoni békeszerzodés aláírását követoen 1921. augusztus 20-án felszabadult. Az új határok meghúzásával elszakadt Szabadkától, mivel Kelebiát Magyarországhoz, Szabadkát pedig Jugoszláviához csatolták. A kettészakított és felbomlasztott társadalmi és gazdasági rend új feladatok elé állította a homoktalajon gazdálkodó, szívós kelebiai embereket.
=== Kelebia a falualapítást követően (1924 után) ===
A Trianon utáni újrakezdés eredményeként 1924. december 16-án Kelebia néven önálló községgé alakult. Az új település lakossága foleg szolo- és gyümölcstermeléssel, és kisebb mértékben kereskedelemmel foglalkozott, de megtalálható volt kevés számú kisiparos is. Már akkor is viszonylag nagy létszámot foglalkoztatott a vasút.
A tanyavilágot a csoportos területi jelleg jellemezte, így alakultak ki az úgynevezett járások: Szkenderjárás, Fodijárás, Vermesjárás, Sztipityjárás, Négyesi-járás, Baromjárás, a Vasútföld és Bácsborista.
Templom, iskola, vasútállomás, postahivatal, orvosi rendelo épült. A vasúti határátkelohelyre határorség, vám-és pénzügyorség települt. A II. világháború harcai elkerülték a községet. A magyar-jugoszláv határ lezárása illetve az 50-es évek politikája kedvezotlenül hatott a község fejlodésére. Sok itt hagyott gyümölcsös és szolos teljesen elparlagosodott. Ez ido tájt szinte kizárt volt a fejlodés lehetosége. Megkezdodött a lakosság elvándorlása a községbol (1945 – 4113 fo, 1949 – 4192 fo, 1960 – 4001 fo, 1970 – 3460 fo, 1980 – 3265 fo, 1990 – 3240 fo, 2000 – 3150 fo)
A tanyás térség életben maradását a szakszövetkezeti forma, majd a villamosítás tette lehetové. A gyümölcstermesztés mellett mindinkább nagyobb hangsúlyt kapott a kertészeti és szántóföldi növénytermesztés, valamint a kisállattartás. A mezogazdasági munkákon kívül egyetlen számottevo munkaerot foglalkoztató munkahely a MÁV volt. A kereskedelem, a szolgáltatás valamint a fegyveres testületek tudtak még nem nagy létszámú munkaerot biztosítani.
1949-ben megalakult a Petofi Termeloszövetkezet, mely késobb Vörös Csillag néven tevékenykedett. Ezt követte a Népfront Tsz, majd 1972-tol a Rákóczi Csillaga Tsz. Hármójukkal közösen „sikerült„ a hegyközség jellegét teljesen tönkretenniük. Az egykori Kelebiai Szoloknek maradványai se maradtak, a gyümölcstermelési kultúra kihaló félbe került. Megoldást a tanyák újraélesztése, a parlagterületek csökkentése jelentette, megélhetést adva a szövetkezetek felbomlása után a munka nélkül maradt és vállalkozásra képes mezogazdasági vagy ipari dolgozóknak.
1965-bem 10 kh fehér spárgát ültettek, majd újratelepítették a szolosöket és gyümölcsösöket. Az állatállomány fejlesztésére is nagy gondot fordítottak, nagyarányú legelotelepítés, valamint szarvasmarha, juh és lótenyésztés folyt. Fellendült a spárgatermelés, ami Bács-Kiskun megye spárgatermelésének 60 %-át tette ki.
Kialakult a község jelenlegi területe, mely 67,7 km2, lakosainak száma 3150 fo, legnagyobb részen magyar anyanyelvuek. A lakónépesség száma a 90-es évek második felétol stagnál. A lakosság 51 %-a külterületeken él.
== Nevezetességei ==
30 ⟶ 80 sor:
A vasútállomás közelében a régi vasúti őrházból alakították ki [[2001]]-ben, amelyben az eredeti berendezési tárgyak láthatók.
* Templom
A község érték térképén kiemelkedo jelentoséggel bír az a 600 hektárnyi terület, amely a megyehatáron áthúzódó Körös-ér, az általa táplált Halastavak és a községtol délnyugatra található magasabb fekvésu legelok. A határsáv jóvoltából szinte teljesen érintetlen természeti környezet mintegy zárványként, megorzendoként, mutogatnivaló idegenforgalmi vonzeroként nagy értéket képvisel.
Érdemes szélesebb körben megismertetni a kelebiai halastavak és a környezo puszták védett és fokozottan védett florisztikai és faunisztikai értékeit, melyek között olyan országosan ritka példányok szerepelnek, mint az egyhajúvirág és a vele együtt eloforduló tarka sáfrány, a kabasólyom és a szalakóka, vagy a veszélyeztetett földikutya.
Másik fontos természeti kincs, amely kihasználásra vár, a termálvíz. A lezárt kutakban 70 – 80 C°–os gyógyító hatású vizet rejt a föld mélye. Kitermelésre, felhasználásra tokeeros befektetot keresnek.
=== <br>
Gasztrónómia: ===
A spárga és a korai cseresznye termelése – amelyhez az egyedülálló természeti adottságokkal rendelkezo a homokos talaj kerül elotérbe, a korai cseresznye az országban itt érik leghamarabb.
A Kelebiai Vadásztársaság Társadalmi Szervezetének a vad-és halgazdálkodás, vadásztatás, halásztatás, vad-és haltenyésztés, valamint a lakosság megismertetése a község természeti értékeivel, fontosságának hangsúlyozása és ápolása a feladata.
== <br>
Testvértelepülések: ==
* Montecassiano (Olaszország)
* Kishegyes (Szerbia)
== Népesség: ==
A lakosok 80 %-a katolikus, 12 %-a oskeresztény, 6 %-a baptista, 2 %-a református.
== Lásd még ==
35 ⟶ 105 sor:
== Jegyzetek ==
[[Miskolczi Miklós|Miskolczi Miklós:]]
Trianon gyermeke, Kelebia (helytörténeti monográfia, 2004)
{{források}}
| |||