|
Ezáltal a Levéltár lezárt, történeti gyűjteménnyé vált, nem volt kötelessége a rendszeres iratátvétel sem, viszont a 1945/1948 előtt keletkezett kintlévő levéltári anyagokat időnként még ezután is beszállította raktáraiba. Az állomány gyarapítására való törekvés célja innentől már inkább a személyi eredetű irathagyatékok gyűjtésére valamint a külföldi levéltárakban őrzött magyar vonatkozású források mikrofilm-másolatainak beszerzésére irányult. Ebből kifolyólag a levéltárban őrzött iratanyag mennyisége 1970 és 1991 között csak kismértékben, 33 345-ről 35 531 folyóméterre, viszont a mikrofilmtár állománya 22 millióról 48 millió felvételre gyarapodott.
Vegyes képet mutatott a működési feltételek alakulása. Az 1980-as évek második felében aza levéltár már szükségraktárak berendezésére kényszerült az épületének alagsorában és padlásán. Személyzete 1970-ben 117, 1980-ban 134, 1989-ben 160, 1991-ben pedig 150 fő volt. 1986-ban vezették be a fegyveres biztonsági őrzést, mely utánezzel a nem levéltári szakmai munkát végzők aránya közel 40%-ra nőtt. Az intézmény technikai felszerelése ezidőtájt nem a kívánt mértékben fejlődött, a mikrofilmező és a restauráló műhelyek elhasználódott eszközeinek pótlására csupán korlátozott mennyiségű pénzösszegek álltak rendelkezésre. Mindez az állományvédelmi munkák mennyiségének stagnálásához, illetve részint visszaeséséhez vezetett. Az 1970-es években gyorsmásolókat, az 1980-as években pedig az első [[személyi számítógép]]eiket szerezték be. A raktárakat betörés- és [[tűzjelző berendezés]]sel látták el.
A 1970-es évek feldolgozó munkálatai mindenekelőtt a levéltári anyag teljes középszintű rendezettségének megvalósításánakmegvalósítására törekedtek. Ennek köszönhetően az 1970-es évek közepére a Levéltár iratanyaga nemzetközi viszonylatban is jól kutathatóvá vált. Az iratanyagokban való eligazodást könnyítették a publikált segédletek (főleg repertóriumok, néhány esetben ismertető leltárak). 1974 és 1983 között az intézményen kívül jött létre a bel- és külföldön őrzött középkori (1526 előtt keletkezett) oklevelek másolatainak gyűjteménye, valamint a diplomatikai fényképtár. Az 1980-as években a feldolgozó tevékenység egyre inkább a darabszintű segédletek készítésére összpontosulösszpontosult, melynekaminek keretében a középkori forrásanyag számítógépes feldolgozása is elkezdődött. A kutatóforgalom fokozatos növekedést mutatott: 1970 és 1974 között összesen 4155, 1986 és 1990 között már 6852 kutató kereste fel a levéltárat. Közülük 585, ill. 881 volt külföldi. Az 1980-as évek második felében évi 12–13 ezer közé esett a kutatási alkalmak száma.
Figyelemreméltóak voltak a Levéltár ezen két évtizedéből származó tudományos eredmények. A Levéltári leltárak sorozatban megjelent 35 segédleten, az új, háromkötetes fond- és állagjegyzéken (1974) és a térképtár katalógusain kívül 12 forráskiadványforráskiadványt, 9 hivataltörténeti és 6 forrástudományi feldolgozásfeldolgozást is kiadásra kerültkiadtak. Néhány nemzetközi összefogással elkészült levéltári kiadványban is szerepet vállalt az intézmény. A levéltár szakkönyvtárának állománya 1970 és 1991 között 61 ezerről 82 ezer kötetre növekedett.
Az anyaintézménytől kétszáz méternyire, a Hess András téri telephelyen működő másik országos levéltári intézmény, az Új Magyar Központi Levéltár eleinte mostoha működési feltételekkel rendelkezett. Nemnem rendelkezett szabad raktári férőhellyel. Alapításakor 5775 folyóméter levéltári anyagot őrzött, személyzete 27 fő volt, akikből 15-en rendelkeztek felsőfokú végzettséggel. Műhelyek hiányában nem volt lehetősége restaurálási és mikrofilmezési munkák elvégzésére.
Az Új Magyar központi Levéltár ilyen körülmények között kezdetben csak hiányosan láthatta el a feladatait. 1970 és 1978 között csupán 1000 folyóméternyi iratanyagot vehetett át az iratképző szerveknél felhalmozódott nagy mennyiségű hátralékából. Az első évtizedben főként az iratokat rendezték, majd segédleteket készítettek hozzájuk és a nyilvántartási rendszert is kidolgozták. EzenfelülEzen felül a legfontosabb tevékenységük az illetékességi körbe tartozó mintegy 680 szervvel kapcsolatos ún. gyűjtőterületi munka (az iratkezelési szabályzatok elkészítésében való közreműködés, az iratkezelés és az iratselejtezések ellenőrzése, stb.) volt. A levéltár a fond- és állagjegyzékét kiadta, és a hosszabb távra szóló tudományos feladattervét is elkészítette. Ez utóbbi alapján három forráskiadvány jelent meg az 1970-es években az 1945 és 1949 közötti magyar történelem fontos dokumentumaiból. Ebben az évtizedben éves átlagban 30–35 kutató végzett itt kutatást 250–300 alkalommal.
1976 végéig funkcionális szervezetben működött az Új Magyar Központi Levéltár. Az egyik osztály az iratképző szervekkel valamint a levéltári anyag átvételével kapcsolatos munkákat, míg a másik a beszállított iratanyagot dolgozta fel. Akárcsak a Magyar Országos Levéltár esetében, itt is három osztályt hoztak létre az [[1977]]. [[január 1.|január 1-jével]] bevezetett új szervezeti rendben. Ezek mindegyike egyaránt ellátott belső feldolgozó és gyűjtőterületi feladatokat. Az évtized végén létesült a Módszertani osztály, ennek feladatkörébe főképpen központi módszertani és szervezési munkák tartoztak. A nagyvállalatokkal kapcsolatos levéltári feladatokra külön szervezeti egység alakult. A későbbiekben némelyest módosult ez a szervezeti felosztás.
|
