„Cambrai-i békeszerződés” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
szerződés |
→A „hölgyek békéje”: béke |
||
31. sor:
A békeszerződés tartalma nagyjából az [[madridi békeszerződés (1526)|1526-os madridi békeszerződés]] tartalmának felelt meg.<ref>Blockmans: ''Emperor Charles V,'' 68.old.</ref> [[I. Ferenc francia király]] lemondott itáliai követeléseiről, így a [[Milánói Hercegség]]ről, a [[Genovai Köztársaság|Genováról]] és a [[Nápolyi Királyság]]ról. Itália a spanyol Habsburgok fennhatósága alá került, Milánót és Nápolyt a császár saját közvetlen befolyása alá vonta. Ferencet Észak-Franciaországban is területi veszteségek érték, át kellett engednie V. Károlynak az [[Artois-i Grófság]]ot, a [[Flamand grófság]]ot és [[Tournai]]-t. A császár oldalán harcoló, emiatt címeitől megfosztott [[Philibert de Chalon-Arlay]] grófot a francia király ismét elismerte Orange hercegének.<ref>http://www.academia.edu/384752/_De_lotgevallen_van_een_held_uit_de_Franche-Comt%C3%A9_Filibert_van_Chalon_prins_van_Oranje_1502-1530_in_Jaarboek_Oranje-Nassaumuseum_2003_6-19</ref>
Ugyanakkor (a madridi szerződéstől eltérően) Ferenc megtarthatta a számára igen fontos [[Burgundi Hercegség]]et. Eltekintettek továbbá V. Károly császár több korábbi követelésétől is, amelyek a császár oldalán harcoló [[III. Károly burgundi herceg|Bourbon Károly herceg]]nek, Montpensier grófjának, a volt királyi főlovászmesternek ''([[connétable]] de Bourbon)'' igényein alapultak. Maga Bourbon Károly 2 évvel korábban, 1527. május 6-án [[Sacco di Roma|Róma ostrománál]] elesett, így Károly császár kezében nem maradt alkalmas igénylő a tervezett önálló [[Provence]]-i Királyság trónjára.<ref>Blockmans, ''Emperor Charles V,'' 67. old.</ref>
A szerződésbe belefoglalták, hogy az évek óta özvegy [[I. Ferenc francia király|Ferenc király]] – akinek első felesége, [[I. Klaudia breton hercegnő|Bretagne-i Klaudia királyné]] 1524-ben hunyt el – a béke biztosítékúul feleségül veszi [[Habsburg Eleonóra francia királyné|Habsburg Eleonóra spanyol infánsnőt]], [[V. Károly német-római császár|V. Károly]] legidősebb nővérét, [[I. Mánuel portugál király]] özvegyét.
A szerződés tartalmazta azt is, hogy Ferenc király fiai, [[III. Ferenc breton herceg|Ferenc, Bretagne hercege]], a trónörökös és [[II. Henrik francia király|Henriket, Orléans hercege]], akiket apjuk szabadon bocsátásának fejében, és a madridi szerződés végrehajtásának biztosítékaként 1526 óta túszként tartózkodtak a spanyol királyi udvarnál, busás váltságdíj megfizetése árán hazatérhetnek Párizsba.
A váltságdíjat a szerződés {{szám|2000000|arany écu}} (arany escudo) összegben szabta meg. A hatalmas summa egy részének előteremtéséhez I. Ferenc a bretagne-i nemesség segítségét kérte ([[Bretagne]] a király első, elhunyt feleségének hozománya volt). A bretagne-i rendek erős tiltakozás után, a hercegek szabadulásáért mégis hajlandók voltak komoly összeget letenni, de a király számára kínos feltételek mellett: a nemesek nem birtokuk nagysága, hanem saját döntésük szerinti összeget tesznek névtelenül, egy letakart, közös ládába, amelynek tartalmát a királyi helytartó, [[XVI. Guy de Laval]] megbízottja ellenőrizheti, és a pénzt csak a váltságdíj teljes kifizetésével egyidejűleg lehet elvinni Bretagne-ból).
==Következmények==
jaj
== Lásd még ==
| |||