„Léprigó” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a idő esetén nagykötőjel
nem kell minden létező szót linkelni... a parknak vagy a temetőnek sok köze nincs ehhez a madárhoz, hogy feltétlen linkelni kéne
30. sor:
A '''léprigó''' ''(Turdus viscivorus)'' a [[madarak]] ''(Aves)'' [[osztály (rendszertan)|osztályának]] a [[verébalakúak]] ''(Passeriformes)'' [[rend (rendszertan)|rendjébe]], ezen belül a [[rigófélék]] ''(Turdidae)'' [[család (rendszertan)|családjába]] tartozó [[faj]], valamint a ''[[Turdus]]'' [[nem (rendszertan)|madárnem]] [[típusfaj]]a.
 
[[Európa|Európában]], [[Ázsia|Ázsiában]] és [[Észak-Afrika|Észak-Afrikában]] közönséges és gyakori madár. Előfordulási területének legnagyobb részén állandó, azaz nem vándorforma., Azonbanazonban a legkeletibb és legészakibb állományai gyakran kisebb csapatokban délebbre költöznek. Nagytestű rigóféle világos szürkésbarna háti résszel, szürkésfehér arccal és torokkal, valamint fekete pettyes világos sárga [[begy|beggyel]] és fehéres hasi résszel. A két [[biológiai nem|nembeli]] madár [[toll]]azata közel azonos, továbbá a három [[alfaj]]a között is csak csekély a különbség.<ref name=IUCN/> A [[hímnem (biológia)|hím]] éneke hangos és messze elhallatszó; akár nedves és szeles időjáráskor is hallatja hangját, emiatt az [[angol nyelv]]ű területeken „stormcock”-nak, azaz ''viharkakasnak'' is nevezik.<ref name= fleas28>Rothschild & Clay (1953) p. 28.</ref><ref name = bto/>
 
A kedvelt élőhelyei a nyíltabb [[erdő]]kerdők, [[park]]okparkok, [[sövény]]eksövények és [[mezőgazdaság]]imezőgazdasági területek, valamint [[kert]]ekkertek és [[temető]]ktemetők. Igen változatos az étrendje; számos [[gerinctelenek|gerinctelennel]], [[mag]]gal és erdei [[gyümölcs|gyümölccsel]] táplálkozik. Kedvenc eledele a [[fehér fagyöngy]] ''(Viscum album)'', a [[magyal]] ''(Ilex)'' és a [[Közönséges tiszafa|tiszafa]] termései. Ha alkalma adódik, akkor főleg fagyönggyel táplálkozik; erre a hajlamára utal az angol neve: „''Mistle'' thrush”, és a tudományos fajneve is: ''viscivorus'' (fagyöngyevő). Ez az [[parazita növény|élősködő növény]] hasznot húz a léprigó táplálkozásából, mivel a madár e növény magvait újabb faágakra juttatja el, ahol a magok az anyanövénytől távol tudnak kicsirázni. [[Tél]]enTélen a léprigó hevesen védelmezi a területén levő fagyöngy csomókat és magyalfákat, mivel ezek a növények a legkeményebb időjárásban is táplálékként szolgálnak az énekesmadár számára.<ref name = bto/>
 
Nyitott, csésze alakú fészke a fatörzse mellé vagy egy elágazás közé van építve. A fészket és a fiókákat a két szülő hevesen védelmezi a [[ragadozó életmód|ragadozókkal]] szemben; akár az [[ember]]re és [[macska|macskára]] is rátámadnak. A fészekalj általában 3–5 [[tojás (biológia)|tojásból]] áll. A tojásokból 12–15 nap múlva kelnek ki a fiókák; mindkét szülő kotlik, azonban a kotlás nagyobbik részét a [[nőnem (biológia)|tojó]] vállalja. A fiatal madarak körülbelül 14–16 naposan válnak röpképessé. A felnőtt madarak évente általában két fészekaljat költenek ki és nevelnek fel.<ref name = bto/> A 18. században és a 19. század elején a léprigó elterjedési területe megnőtt, de az utóbbi évtizedekben az állománya kis mértékben csökkenni kezdett, valószínűleg a mezőgazdasági tevékenységek eredményeként. Mivel e rigófaj elterjedési területe hatalmas és példányszáma is jelentős, a [[Természetvédelmi Világszövetség]] (IUCN) [[nem fenyegetett faj]]nak minősíti a léprigót.<ref name=IUCN/>
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Léprigó