|
== Hangsúly és intonáció ==
{{csonk-szakasz}}
A svéd nyelvben mind a mondatnak, mind az egyes szavaknak saját [[Hangsúly (nyelvtan)|hangsúlya]] van. Előbbi a lényegi mondanivaló kiemelését, utóbbi az egyes szavak helyes kiejtését szolgálja, és bizonyos esetekben jelentésmegkülönböztető szerepe van.<ref name="croghan"/>
A '''szóhangsúly''' általában az első szótagra esik,<ref name="croghan"/> ez alól azonban kivételt képez számos jövevényszó, melyek sok esetben megtartják eredeti hangsúlyukat. A legtöbb jövevényszó azonban mára alkalmazkodott a svéd kiejtési szabályokhoz. Néhány példát említve, számos francia és latin eredetű szó megtartotta eredeti hangsúlyát, ilyenek például restaur'''a'''ng, nov'''e'''ll, mus'''e'''um, stud'''e'''ra, stb.<ref name="croghan"/>
Ha egy szó '''be-, för-, ge-''' előtagokkal kezdődik, a hangsúly az ezt követő szótagra esik, például bet'''a'''la, först'''å''', ged'''i'''gen, stb.<ref name="croghan"/>
A svéd tonális nyelv, azaz egy szónak több hangsúlya is lehet. Ha egy szónak több hangsúlya van, a főhangsúlyt ''akut accent''nek, a mellékhangsúlyt ''grav accent'''nek nevezzük.<ref name="croghan"/> Ha egy szónak két hangsúlya van, az első szótag a főhangsúlyos, a második szótag pedig külön mellékhangsúlyt kap, melynek [[tónus]]a – amennyiben a [[mondathangsúly]] is ráesik – attól függ, hogy kijelentő, kérdő vagy felkiáltó mondatról van-e szó. Ennek gyakran jelentésmegkülönböztető szerepe is van, mivel kb. 300 [[homonima|homonim]] kétszótagú szó jelentését az határozza meg{{forr}}, hogy egyszerű vagy kettős hangsúllyal ejtik-e ki. (Például ''anden'' egyszerű hangsúllyal „a kacsa”, kettős hangsúllyal „a lélek”. További példák: ''tomten'', ''biten'', stb.)
A változó tonalitású kettős hangsúlyozás adja a svéd nyelvnek azt a különös „éneklő” [[intonáció]]ját, amihez hasonló a kifejezetten [[tonális nyelv]]ekben (például [[kínai nyelv|kínai]]) is található.
Az egyszótagú szavak mindegyikének egyszeri, azaz akut hangsúlya van, melyet megőriz akkor is, ha a szótag határozott alakba kerülve végződést kap.<ref name="croghan"/> Például: ''boll – bollen'' ("labda"), ''hund – hunden'' ("kutya"), stb.
Hasonlóképpen egy hangsúlya van azon kétszótagú szavaknak, melyek végződése '''-el, -en, -er''', mint például ''cyckel'', ''vatten'', ''vinter'', stb. Ebbe a csoportba tartoznak azok az igék is, melyek ragozásuk során '''-er''' végződést kapnak, például ''reser'' (utazni).<ref name="croghan"/>
A további többszótagú szavak és összetett főnevek legtöbbje kétszeres hangsúllyal bír (akut és grav). Ide tartoznak azok az igék is, melyek ragozásuk során az alábbi végződéseket kapják: '''-a, -ar, -ade, -at, -ad''' (például: ''tala'').<ref name="croghan"/>
A hangsúlyos szótag lehet rövid és hosszú. A szabály szerint, a zárt szótagban (amelyet két vagy több mássalhangzó követ, kivéve ''rd, rl, rn, rt'') mindig rövid, a nyílt szótagban (amelyet ''rd, rl, rn, rt,'' csak egy mássalhangzó, vagy egy sem követ) mindig hosszú a magánhangzó ejtése. A hangsúlytalan szótag mindig rövid.
Tulajdonnevekben és idegen eredetű szavakban előfordulhat, hogy a szó végén álló hangsúlyt ékezettel jelölik. Például: ''armé'' ("hadsereg"), ''Wessén'' (vezetéknév).
== Nyelvtan ==
|
