Főmenü megnyitása

Módosítások

a
 
== Az ország három részre szakadásának előzményei ==
[[Fájl:Partition of Hungary.png|bélyegkép|jobbra|300px|A [[Magyar Királyság]] három részre szakadása.]]
Szulejmán egyelőre nem akarta az egész országot birtokba venni, ezért nem hagyott őrséget a fővárosban. Megelégedett volna annyival, hogy a román, vagy a tatár fejedelmekhez hasonlóan a magyar király is hűbéri esküt tesz neki. Mielőtt elvonult volna, felgyújtotta Pestet és magával vitt tömérdek kincset, köztük a híres [[Corvinák]] egy részét és a becslések szerint 200 ezer foglyot. Az elfoglalt horvát, délvidéki és bosnyák területeket birodalmához csatolta, amelyek egy része a [[A török kiűzése Magyarországról|török kiűzése]] után is az Oszmán Birodalom birtokában maradt.
 
A Mohácsnál meghalt főméltóságokkal együtt összeomlott az államhatalom. A megcsonkult királyi testület működésképtelen lett, s a központi kormányzati vezetés is alaposan megcsonkult, mert fejeinek nagy része az ispánok is odavesztek. A szétszórt zűrzavaros helyzetben idő kellett nemcsak a védekezéshez, hanem még a túlélők számbavételéhez is. Mária királyné Szapolyai és mások tanácsára országgyűlés összehívását kezdte meg, a gyűlés napjának [[november 25.|november 25-ét]] tette meg Komáromban. Szapolyai előzetes erdélyi országgyűlés összehívására kapott utasítást, ahol küldötteket jelölhetnek ki. Várday [[Eger]]be térve mozgósítani próbálta az ottani egyházmegyét, felvette a kapcsolatokat a Szapolyaival és [[Verpelét]]ten<ref>Verpelét igen veszélyeztetve volt az ellenség portyázóitól. Magyarország története, 150. old.</ref> kijelölt táborba próbálta ágyúkkal együtt összevonni az erőket. A [[szeptember]] közepén megtartott gyűlésen már öt vármegye követei jelentek meg.<ref>Bár a vajda nem jelent meg Verpeléten, de továbbra is harcolt a törökök ellen.</ref>
 
Horvátországban és a Dunántúlon Frangepán állította helyre a rendet. Ő [[Batthyány Ferenc (horvát bán)|Batthyány Ferenc]] távolléte alatt [[Kapronca|Kaproncára]] hívott össze gyűlést [[szeptember 23.|szeptember 23-ára]], ahol a horvátok kormányzóvá választották. Rövidesen hozzáfordult segítségért [[Zala vármegye|Zala]], [[Somogy vármegye|Somogy]], [[Baranya vármegye|Baranya]] és [[Pozsega vármegye|Pozsega]] is, idővel mártmár az egész Dunántúl Frangepántól várt oltalmat.
 
A török had kivonulása után az összeomlott Magyar Királyságnak talán lehetősége nyílt volna talpraállni, de a következő több mint egy évtized újabb háborúskodást hozott az ország számára.<br />
Az emberek idővel belenyugodtak az ország jelentős területének elvesztésébe, és a megmaradt területeken próbálták a Magyar Királyságot fenntartani. Idővel helyreállt a rend és némileg lecsillapodtak a pártviszályok, ami lehetőséget adott az újrakezdésre.
 
A rövidebb megszakítások (békék, fegyverszünetek) ellenére a háború [[1521]]-es kezdetétől vagy negyvenhét éven át zajlott Magyarországon a [[Drinápolyi béke (1568)|drinápolyi béke]] megkötéséig. Ezalatt a majdnem fél évszázad alatt ritkán tapasztalt pusztítást szenvedett el az ország, mint az addig vívott háborúkkal együttvéve. Ezt azonban felülmúlta az [[1591]]-ben induló ún. [[tizenöt éves háború|hosszú háború]], ahol alig egy évtized alatt véghezvitt esztelen háborús pusztítások, kiváltképp az iszonyú [[tatárok|tatár]] betörések az előző [[1521]] és [[1568]] közötti harcok okozta károkat többszörösen felülmúljákmeghaladták.
 
A török kiűzése után sem várt jobb jövő a magyarságra (noha olyan hányattatásokat már nem kellett elszenvedni), s a szabadságért és a nemzet jogaiért újra és újra meg kellett küzdeni.