„Magyar–török háború (1521–26)” változatai közötti eltérés

 

== Az ország három részre szakadásának előzményei ==

Szulejmán egyelőre nem akarta az egész országot birtokba venni, ezért nem hagyott őrséget a fővárosban. Megelégedett volna annyival, hogy a román, vagy a tatár fejedelmekhez hasonlóan a magyar király is hűbéri esküt tesz neki. Mielőtt elvonult volna, felgyújtotta Pestet és magával vitt tömérdek kincset, köztük a híres [[Corvinák]] egy részét és a becslések szerint 200 ezer foglyot. Az elfoglalt horvát, délvidéki és bosnyák területeket birodalmához csatolta, amelyek egy része a [[A török kiűzése Magyarországról|török kiűzése]] után is az Oszmán Birodalom birtokában maradt.

 

A Mohácsnál meghalt főméltóságokkal együtt összeomlott az államhatalom. A megcsonkult királyi testület működésképtelen lett, s a központi kormányzati vezetés is alaposan megcsonkult, mert fejeinek nagy része az ispánok is odavesztek. A szétszórt zűrzavaros helyzetben idő kellett nemcsak a védekezéshez, hanem még a túlélők számbavételéhez is. Mária királyné Szapolyai és mások tanácsára országgyűlés összehívását kezdte meg, a gyűlés napjának [[november 25.|november 25-ét]] tette meg Komáromban. Szapolyai előzetes erdélyi országgyűlés összehívására kapott utasítást, ahol küldötteket jelölhetnek ki. Várday [[Eger]]be térve mozgósítani próbálta az ottani egyházmegyét, felvette a kapcsolatokat a Szapolyaival és [[Verpelét]]ten<ref>Verpelét igen veszélyeztetve volt az ellenség portyázóitól. Magyarország története, 150. old.</ref> kijelölt táborba próbálta ágyúkkal együtt összevonni az erőket. A [[szeptember]] közepén megtartott gyűlésen már öt vármegye követei jelentek meg.<ref>Bár a vajda nem jelent meg Verpeléten, de továbbra is harcolt a törökök ellen.</ref>

 

 

A török had kivonulása után az összeomlott Magyar Királyságnak talán lehetősége nyílt volna talpraállni, de a következő több mint egy évtized újabb háborúskodást hozott az ország számára.<br />

Az emberek idővel belenyugodtak az ország jelentős területének elvesztésébe, és a megmaradt területeken próbálták a Magyar Királyságot fenntartani. Idővel helyreállt a rend és némileg lecsillapodtak a pártviszályok, ami lehetőséget adott az újrakezdésre.

 

 

A török kiűzése után sem várt jobb jövő a magyarságra (noha olyan hányattatásokat már nem kellett elszenvedni), s a szabadságért és a nemzet jogaiért újra és újra meg kellett küzdeni.