„Restrikciós endonukleáz” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Enzimek kategória hozzáadva (a HotCattel) |
a AWB |
||
1. sor:
[[Fájl:EcoRV 1RVA.png|bélyegkép|240px|Az ''EcoRV'' szerkezete és illeszkedése a DNS kettős szálához
A '''restrikciós endonukláz''' (vagy '''restrikciós enzim''') olyan enzim, amely képes felismerni egy rövid [[
Eddig több mint 3000 restrikciós endonukleázt tanulmányoztak részletesen és közülük mintegy 600 kereskedelmi forgalomba is került<ref>Roberts RJ, Vincze T, Posfai J, Macelis D. (2007). "REBASE—enzymes and genes for DNA restriction and modification". Nucleic Acids Res 35 (Database issue): D269–70.
==Felfedezése==
Az 1950-es évek elején fedezte fel [[Salvador Luria]] és Giuseppe Bertani, hogy a [[Lambda-fág|λ-fág]] egyes ''[[Escherichia coli]]'' törzsekben jól szaporodik, míg másokban sokkal kevésbé<ref>Luria SE, Human ML (October 1952). "A nonhereditary, host-induced variation of bacterial viruses". J. Bacteriol. 64 (4): 557–69.
==A felismerőhely==
A restrikciós endonukleázok egy bizonyos rövid nukleotidmintázatot ismernek fel a DNS-en belül. A felismerőhely általában 4-8 nukleotid hosszúságú és sok esetben [[palindrom]], vagyis a bázisok sorrendje ugyanaz előre és visszafelé olvasva is. A palindrom szakasz lehet tükörszerű, amikor ugyanazon a szálon lehet visszafelé is elolvasni a szekvenciát (például GTAATG). Gyakoribb azonban, hogy az ismétlődés megfordított, vagyis a komplementer DNS-szálon lehet olvasni fordított irányban (például GTATAC, a bázispárosodásnak megfelelően a komplementer szálon visszafelé olvasva szintén GTATAC lesz).
Egyes endonukleázok „tompa” végű fragmenteket produkálnak, mint például a ''SmaI'':
[[Fájl:SmaI restriction enzyme recognition site.svg|bélyegkép|70px|bal]]
A laboratóriumok inkább olyan enzimeket használnak amelyek „ragadós” végű darabokat produkálnak, mint az ''EcoRI'':<
▲A laboratóriumok inkább olyan enzimeket használnak amelyek „ragadós” végű darabokat produkálnak, mint az ''EcoRI'':</br>
[[Fájl:EcoRI restriction enzyme recognition site.svg|bélyegkép|70px|bal]]
Melegítés hatására a szálak szétválaszthatók és utána egy másik, ugyanilyen enzimmel elvágott DNS-el összehibridizálhatóak. Az elvágott szálak pedig a [[DNS-ligáz]] enzim segítségével összeforraszthatóak.
Azokat a restrikciós endonuklázokat, amelyeknek ugyanaz a felismerőhelyük ''neoskizomereknek'' nevezik. Azokat pedig, amelyeknek a hasítóhelyük is megegyezik, ''izoskizomernek''.
A restrikciós endonukleázok elnevezése a következő szabály szerint áll össze: első betűje annak a baktérium genusának első betűje, amelyikből izolálták; utána a fajnév első két betűje; a törzs – ha van – első betűje, és végül egy sorszám. Az ''EcoRI'' például az ''Escherichia coli'' RY13 törzséből elsőként izolált enzim<ref>Smith HO, Nathans D (December 1973). "Letter: A suggested nomenclature for bacterial host modification and restriction systems and their enzymes". J. Mol. Biol. 81 (3): 419–23.
==Típusok==
A baktériumokban előforduló restrikciós endonukleázokat négy csoportba (I, II III, és IV) sorolják, szerkezetük, kofaktorigényük, felismerőhelyük és hasítóhelyük alapján<ref>Bickle TA, Krüger DH (June 1993). "Biology of DNA restriction". Microbiol. Rev. 57 (2): 434–50.</ref>:
*I. típus, a felismerőhelyen kívül vágja a DNS-t; működéséhez [[Adenozin-trifoszfát|ATP-re]] és S-adenozil-L-metioninra van szüksége; hasító és metiláló funkcióval is rendelkezik.
*II. típus, a felismerőhelyen belül vagy hozzá nagyon közel vág; [[
*III. típus, a felismerőhely közelében vág; szüksége van ATP-re (de nem hidrolizálja el); az S-adenozil-L-metionin stimulálja a reakciót, de nem feltétlenül szükséges; egy komplexben van a metilázzal.
*IV. típus, módosított (vagyis metilált, hidroximetilált vagy glükozil-hodroximetilált) DNS-t vág.
==Mesterséges restrikciós enzimek==
A természetes enzimek szerkezetének kutatása lehetővé tette mesterséges endonukleázok létrehozását. Ilyenkor egy DNS-kötő domént egy nukleázdoménnel (például a ''FokI'' hasítódoménját) kombinálnak össze<ref>Kim YG, Cha J, Chandrasegaran S (February 1996). "Hybrid restriction enzymes: zinc finger fusions to Fok I cleavage domain". Proc. Natl. Acad. Sci. U.S.A. 93 (3): 1156–60.
==Felhasználás==
A ragadós véget produkáló restrikciós enzimeket különböző eredetű DNS-szálak egymáshoz illesztésére lehet felhasználni, így főleg a génklónozási (nem összetévesztendő a teljes szervezet [[
A restrikciós endonukleázok egyes [[Mutáció|pontmutációk]] gyors és olcsó felismerésére is alkalmasak, amennyiben a mutáció elront egy felismerőhelyet (vagy létrehozza azt). Ilyenkor az endonukleázos emésztés után az eredeti szakasz a [[gélelektroforézis]] során két rövidebb, míg a mutáns verzió egyetlen, hosszabb csíkot fog mutatni<ref>Wolff JN, Gemmell NJ (February 2008). "Combining allele-specific fluorescent probes and restriction assay in real-time PCR to achieve SNP scoring beyond allele ratios of 1:1000". BioTechniques 44 (2): 193–4, 196, 199.</ref>.
Restrikciós endonukleázokat használnak a törvényszéki orvostan által is alkalmazott DNS-ujjlenyomat meghatározásánál is. Az egyes hasítóhelyek közötti távolság egyénenként eltérő lehet, ami két minta közötti azonosság vagy akár rokonság gyors meghatározását teszi lehetővé.
A molekuláris biológia korai időszakában, amikor még nem álltak rendelkezésre olcsó szekvenálási módszerek, a restrikciós enzimeket a kisebb (főleg vírus-) genomok feltérképezésére is használták.
==Példák==
Az alábbi táblázatban néhány restrikciós enzim, felismerő- és hasítóhelyük látható<ref>Roberts RJ (January 1980). "Restriction and modification enzymes and their recognition sequences". Nucleic Acids Res. 8 (1): r63–r80.
{| class="wikitable sortable" border="1" cellpadding="4" cellspacing="0" style="border:1px solid #aaa; border-collapse:collapse"
254 ⟶ 245 sor:
{{jegyzetek}}
{{fordítás|en|Restriction enzyme|oldid=576027047}}
[[Kategória:Molekuláris biológia]]
[[Kategória:Enzimek]]
|