„Polgári Demokrata Párt” változatai közötti eltérés

a
 
==Története==
[[1944]]. [[december 2.|december 2-án]] [[Szeged]]en a PDP egyike lett a [[Magyar Nemzeti Függetlenségi Front]]ot megalapító öt pártnak, amelyek már a hatalom megszerzésére készültek, mihelyt végetérnek a harcok. Ebben az időben az egyetlen olyan párt volt, amely az egyéni emberi szabadságjogok liberális programjának alapján állt (olyan elődökkel, mint [[Vázsonyi Vilmos]] [[Polgári Demokrata Párt (1900)|Polgári Demokrata Pártja]] a század elején vagy a [[Rassay Károly]]-féle liberális párt). Első elnöke [[Teleki Géza]] gróf volt ([[Teleki Pál]] gróf fia, a [[Horthy Miklós (kormányzó)|Horthy Miklós]] kormányzó által korábban [[Moszkva|Moszkvába]] küldött – sikertelen – háromtagú fegyverszüneti bizottság egyik tagja [[Szentiványi Domokos]]sal és [[Faragho Gábor]]ral). A párt valódi operatív vezetője [[Szent-Iványi Sándor]] [[unitáriusok|unitárius]] püspöki helynök volt.
 
A párt 1945 nyarára tudott országosan számottevő erővé szerveződni, de taglétszáma ekkor sem érte el az ötvenezret. Mivel tagjai egy része a nagytőkét képviselte, a kommunisták ekkoriban, tehát már az [[1945-ös választások]] előtt úgy kezelték őket, mint a [[Magyar Nemzeti Függetlenségi Front]]on kívüli pártokat, holott a PDP a Front alapító tagja volt, s mint ilyen, az akkor még hivatalban lévő [[Ideiglenes Nemzeti Kormány]] egyik tagja Teleki Géza vallás- és közoktatásügyi miniszteren keresztül.
A pártnak [[Supka Géza]] vezetésével balszárnya is volt, programja miatt azonban a párt elszigetelt maradt. A korábbi politikai elit tagjai, főleg Teleki hamar a kommunisták politikai támadásainak kereszttüzébe kerültek. Teleki emiatt még 1945 nyarán elhagyni kényszerült a pártot, a kommunistáknak azonban ez sem volt elég, és a PDP-t még az őszi választások előtt kiközösíttették a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontból (ami egyúttal azt is jelentette, hogy a választások után felálló kormányzó nagykoalícióba nem kerülhettek be).
 
A PDP-ből váltak ki azok a radikális, baloldali polgári politikusok, akik megalakították a [[Magyar Radikális Párt]]ot, melyet [[Csécsy Imre]], [[Kende Zsigmond]] és [[Zsolt Béla]] vezetett, és amely önállóan indult az [[1945-ös magyarországi országgyűlési választások|1945-ös]], majd az [[1947-es magyarországi országgyűlési választások|1947-es választásokon]]. A két pártot a kommunisták kezdeményezésére, részben [[Bilkei Gorzó Nándor]] PDP-politikus közbenjárásával<ref> [http://www.rev.hu/html/hu/tanulmanyok/1945_56/gorzo.html] {{halott link}}</ref> később összevonták (de ez már a vég előjátéka volt számukra a kommunista egyeduralom korszakának kezdetén).
 
Az [[1945-ös magyarországi országgyűlési választások|1945-ös novemberi választásokon]] a párt 76&nbsp;393 szavazatot, 1,62%-ot kapott. Ezzel két képviselőt juttathatott a 409 tagú országgyűlésbe és az egyetlen ellenzéki párt lett.
 
Az [[1947-es magyarországi országgyűlési választások|1947-es választásokon]] kevesebb, 49&nbsp;740 szavazatot (1%) szerzett, ami akkor három országgyűlési mandátumot jelentett (a PDP a hat ellenzéki párt közül ezzel a legkisebb lett).
 
A PDP lapja a párt befolyásához képest igen nagy, nyolcvanezres példányszámú napilap, a polgári radikálisokhoz közelálló ''Világ'' volt, amelyet a 1945-től 1949-ig a pártalapító [[Supka Géza]] szerkesztett (a párt országgyűlési képviselője, ugyanakkor a magyarországi [[szabadkőművesek]] nagymestere).
==Források==
* [http://www.vokscentrum.hu/valaszt/partrov.php?jny=hun&mszkod=113000&fk0=503&parpart=0 Rövid párttörténet], vokscentrum.hu
 
[[Kategória:Megszűnt magyarországi pártok]]
295 777

szerkesztés