„Valletta” változatai közötti eltérés

[[Fájl:Sudika Valletta Grandmasters Palace.jpg|bélyegkép|balra|250px|A Nagymesteri Palota épülete]]

[[Fájl:Sudika Castille.jpg|bélyegkép|balra|250px|Az Auberge de Castille et Leon épülete, ma a miniszterelnök rezidenciája]]

[[1565]]-ben az [[Oszmán Birodalom|törökök]] ostrom alá vették a Nagy Kikötő erődjeit (Sant'Elmo, Castello a mare, [[Isla (Senglea)|Senglea]]), és valóban a törökök, a Sceberrasról is lőtték a túlparti városokat. Ezért, amikor a [[Málta történelme#A nagy ostrom (1565)|Nagy ostrom]] véget ért, [[Jean Parisot de La Valette]] nagymester [[1566]]. [[március 28.|március 28-án]] megalapította a félszigeten az új várost, amelynek saját nevét, valamint a ''Città Umilissima'' nevet adta. Első építésze Francesco Laparelli olasz mérnök volt. A város elkészültét egyikük sem érte meg, deDe La Valette 1568-ban halt meg, Laparelli két évvel később. Az építkezést [[Ġlormu Cassar]] máltai építész folytatta, és végül [[1571]]. [[március 18.|március 18-án]] Pietro del Monte nagymester átköltöztette a lovagrend főhadiszállását az új városba.

A város modern megoldásokkal büszkélkedhetett, többek között földalattiföld alatti vízhálózata volt, bár friss vízért egészen 1618-ig [[Marsa]] vízfolyásaihoz kellett járniuk. [[1573]]-ban megkezdődött a Szent János-társkatedrális építése, [[1574]]-ben megnyitotta kapuit a ''Sacra Infermeria'', Európa egyik legmodernebb kórháza. [[1615]]-re [[Alof de Wignacourt]] nagymester 15 kilométeres vízvezetéket építtetett a [[Rabat (Málta)|Rabat]]-környéki forrásoktól, ezzel a város friss vízhez jutott. A [[17. század]] első felétől a félsziget védtelen déli részén újabb erődítések épültek, amelyek tervezőjükről, Pietro Paolo Florianiról a Floriana nevet kapták. [[1676]]-ban orvosi iskola nyílt a Sacra Infermeria keretén belül, [[1732]]. [[január 9.|január 9-én]] megnyitotta kapuit a szigetek első színháza, a ''Teatro Pubblico'' (a mai Manoel Színház elődje). [[1761]]-ben megnyílt az első közkönyvtár, [[1769]]-ben megalakult Málta egyeteme, [[1786]]-ban pedig a Matematikai- és Tengerészeti Tudományok Iskolája.

A nagymesterek a város védelmére erődök sorozatát építették a két nagy öböl partjain: Floriana (1634–1721), a [[Lovagi erődök Málta kikötőiben#Ricasoli erőd|Ricasoli -erőd]] ([[Kalkara]], 1670-től), [[Bormla|Cospicua]] (1675-től), a [[Lovagi erődök Málta kikötőiben#Manoel erőd|Manoel -erőd]] (1726-tól) és a [[Lovagi erődök Málta kikötőiben#Tigné erőd|Tigné -erőd]].

Bár Valletta maradt Málta székhelye, a jelentős fejlesztések a környék jobb adottságú városaiban zajlottak. Valletta így megőrizte lovagkori arculatát, a britek csupán néhány épületet emeltek, mint például a Királyi Operaházat. Az első jelentős fejlesztés a városban a [[Málta közlekedése#Malta Railway|vasút]] megépítése volt, amelynek végállomása a főkapu melletti árokban ma is látható. [[1905]]-től villamosvonal kötötte össze a [[Három Város]]sal és [[Żebbuġ (Málta)|Żebbuġ]]-dzsal. A fejlődés az [[első világháború]] alatti teljes foglalkoztatottságban érte el a csúcsát. A háború után rohamosan nőtt a munkanélküliség, a körülmények miatt [[1919]]. [[június 7.|június 7-én]] felkelés tört ki a városban, amis a brit hadsereg közbelépése miatt négy halálos áldozatot követelt. Nemzetgyűlés alakult, és sikerült kiharcolni az [[1921]]-ben bevezetett új alkotmányt, amely a birodalmi ügyek kivételével teljes függetlenséget biztosított Máltának. A két világháború között megszűnt a villamos- és vonatközlekedés, helyette egyre nagyobb szerephez jutottak az autóbuszok.

A [[második világháború]] során a lakosság nagyon sokat szenvedett. [[Olaszország]] hadbalépésének másnapjától egészen a fegyverletételig bombázták a Nagy Kikötő környékét. Egy ejtőernyősökkel végrehajtott támadás tervét is elkészítették, de feltehetően reménytelennek itélték, ezért végül meg sem próbálták. [[1941]]. májusától a tengeri utánpótlás is akadozott, ezért éhínség tört ki. [[1942]] telén és tavaszán volt a legszörnyűbb a pusztítás, a városból alig maradt épen valami. [[Augusztus 15.|Augusztus 15-én]] végre megérkezett az utánpótlás a Nagy Kikötőbe, [[szeptember 29.|szeptember 29-én]] itt írták alá az olasz flotta megadását, és októberre a brit légierő uralta Málta légterét. Ettől kezdve a szövetségesek vezetői lakták be a várost és környékét, hogy előkészítsék a szicíliai partraszállást. [[1945]]. [[január 30.]] és [[február 3.]] között Vallettában találkozott [[Franklin D. Roosevelt]] amerikai elnök és [[Winston Churchill]] brit miniszterelnök, hogy előkészítsék a [[Szovjetunió]]val folytatott tárgyalásokat.

[[1946]]-ban megalakult a Nemzetgyűlés, [[1947]]-től az új kormány székhelye lett a város. A háborútól kezdve lakossága folyamatosan csökken. [[1964]]-ben lett a független [[Málta]] fővárosa. [[1980]]-ban az [[UNESCO]] a [[Világörökség]] részévé nyilvánította. [[1993]] óta Málta 68 helyi tanácsának egyike. [[1998]]-ban erődítései a [[Lovagi erődök Málta kikötőiben]] néven javasolt [[világörökség]]i helyszín részei is lettek.<ref>{{cite web|url=http://whc.unesco.org/en/tentativelists/982/|title=Knights' Fortifications around the Harbours of Malta|publisher=UNESCO: World Heritage tentative sites|language=angol|accessdate=2010-09-12}}</ref> [[2010]]-től nagyszabású építkezés kezdődött a florianai oldalon (City Gate Project), ahol a főkapu lebontásával új épületegyüttes, köztük a parlament és egy szabadtéri színház épül. Az egykori Porta San Giorgio (Szt. György-kapu) helyét [[2011]]. [[május 15]].|május 15-én]] átadták a forgalomnak, a teljes építkezés várhatóanbefejezését [[2013]]-ra fejeződik betervezték.<ref>{{cite news|url=http://www.timesofmalta.com/articles/view/20110515/local/city-gate-reopens-for-pedestrians.365473|title=City Gate reopens for pedestrians|language=angol|date=2011-05-15|publisher=Times of Malta}}</ref>