„Lovagi erődök Málta kikötőiben” változatai közötti eltérés

=== Manoel-erőd ===

Az akkoriban Isola del vescovónak (A püspök szigete) nevezett szigeten már állt egy kórház, amikor [[1722]]-ben [[António Manuel de Vilhena]] portugál nagymester egy erőd építését határozta el, hogy Valletta északi oldalát is biztosítsa. A Marsamxett kevésbé jó adottságai miatt ugyan nem volt olyan jelentős kikötőhely, mint a Nagy Kikötő, ostrom idején mégis két oldalról is támadható lett volna a főváros. A szabályos, négy oldalú, csillag alakú erődöt 11 évig építették. Feladata a szárazföldi oldal, a sziget őrzése volt, bejárata ezért az öböl felől nyílik. A terveket René Jacob de Tigné francia építész készítette. 1798 és 1800 között francia kézen volt. 1813 és [[1865]] között karanténnak használták. A 19. század második felében átalakították a bástyáit, majd [[1923]]-ban az Admiralitáshoz került HMS Phoenicia néven. A második világháborúban több mint 400 bombatalálatot kapott. [[1965]]. [[február 23.|február 23-án]] a britek hivatalosan átadták a máltai kormánynak. Ettől kezdve állapota folyamatosan romlott, míg az öböl környéki fejlesztések keretében fel nem újították. Ma [[Gżira]] városához tartozik. A világörökségi jelölés után 2006-tól kezdve teljes körű felújítást végeznek az erődben.<ref>{{cite web|url=http://www.midimalta.com/openweekend/pdfs/fortManoelSurvivalThroughTime.pdf|title=Fort Manoel - survival through time|publisher=MIDI Malta|language=angol|format=PDF|accessdate=2010-09-13|Archived by WebCite®|archiveurl=http://www.webcitation.org/5shzlKjKb|archivedate=2010-09-13}}</ref>

 

=== Tigné-erőd ===