„Kálnoky László” változatai közötti eltérés

Szülei: Kálnoky István és Kállay Malvin (1888-1971)<ref>[http://www.rakovszky.net/D1_DisplRemImg/Rako_DRI_ShowRemoteImages.shtml?$LSG_K05@0159 Édesanyja gyászjelentése]</ref> voltak. Általános és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte el. 1930-ban érettségizett a Cisztercita Gimnáziumban. 20 éves koráig (1932) végigbarangolta Nyugat-Európát; [[Charles Baudelaire]], [[Paul Verlaine]] és a [[Nyugat (folyóirat)|nyugatosok]] formálták ízlését. 1930-1935 között a jogi egyetemre járt, [[Pécs]]ett végzett majd az [[Eger|egri]] városházán volt tisztviselő. [[Gümőkór|Tüdőbajt]] kapott, 1939-1941 között szanatóriumban ápolták, ez volt a Nyugat utódjában, a [[Magyar Csillag]]ban 1942-ben megjelent ''Szanatóriumi elégia'' című nagyívű verskompozíciójának ihletője. [[Budapest]]en a [[Belügyminisztérium]] hivatalnoka volt 1941-1953 között. 1954-től a [[Szépirodalmi Könyvkiadó]] lektora volt 1957-ig. 1957-ben jelent meg szolid sikerű önálló kötete, a ''Lázas csillagon''. [[1960]]. [[október 14.|október 14-én]] az [[Élet és Irodalom]]ban publikált, [[Istenkáromlás|blaszfémikus]] kérdéseket tartalmazó verse, ''A kegyelet oltárán'' példátlan felháborodást váltott ki, ''Széljegyzet'' című viszontválaszát már nem publikálta a lap. A hatalom ellenszenvét kivívott Kálnoky ezután szabadúszóként élt. Mivel saját versei nem jelenhettek meg, a kritika elsősorban műfordítónak tartotta.