„Mandzsúria” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a link, + kisebb mondatszerk.
a →‎A pekingi szerződés előtt: A Liao-dinasztia egy folyóról kapta a nevét, nem egy uralkodóról.
12. sor:
 
=== A pekingi szerződés előtt ===
Mandzsúria számos nomád nép otthona volt a történelem folyamán, köztük a [[mandzsuk]]é, [[ulch]]oké és [[nanai]]oké. <!-- magyarul így hívják őket ? --> Különböző etnikai csoportok és államaik, köztük a [[donguk]], a [[kitajok]] és a [[dzsürcsik]] kerültek hatalomra itta területen. Időnként különféle kínai államok is, mint a [[Han-dinasztia]], a [[Cao Vej|{{kínai|Cao Wei|Cao Vej}}]]-dinasztia, a [[Csin-dinasztia (265–420)|{{kínai|Jin|Csin}}-dinasztia]] és a [[Tang-dinasztia]], valamint számos kisebb állam is megszerezte a terület egy részét magának. Több koreai állam, mint [[Kodzsoszon]], [[Pujo]], [[Palhe]] és [[Kogurjo]] is sikeresen terjesztette ki fennhatóságát Mandzsúria déli részére. A [[Szung-dinasztia]] korában a [[kitajok]] létrehozták saját államukat, a [[Liao-dinasztia|Liao Birodalmat]], amely Észak-Kína egy részét is elfoglalta.
 
A 12. század elején a [[kitajok]] hűbéresei, a [[dzsürcsik]] megdöntötték a [[Liao-dinasztia|Liao uralmátBirodalmat]], és létrehozták saját államukat, a [[Csin-dinasztia (1115–1234)|{{kínai|Jin|Csin}}-dinasztiát]], amely Észak-Kína és [[Mongólia]] egy részét is uralma alá vonta. A [[Jüan-dinasztia|{{kínai|Yuan|Jüan}}-dinasztia]] korában Mandzsúriát kettéosztották, {{kínai|Liaoyang|Liaojang}} és {{kínai|Zhendong|Csentung}} területekre. 1375-ben az [[Északi Jüan-dinasztia]] egyik hivatalnoka elfoglalta {{kínai|Liaodong|Liaotung}}ot, 1387-ben azonban megadta magát a [[Ming-dinasztia|Ming-dinasztiának]]. Az északi határterületek védelme érdekében a Mingek úgy döntöttek, hogy „kibékítik” a dzsürcsiket, így uralmukat [[Jung-lö kínai császár|{{kínai|Yongle|Jung-lö}}]] császár (1402–1424) idejére sikerült megszilárdítaniuk. Az 1580-as években a dzsürcsik egyik vezetője, [[Nurhacsi]] elkezdte a törzsek egyesítését, és lassan egész Mandzsúria az irányítása alá került.
 
1644-ben a Ming-dinasztia fővárosát, [[Peking]]et fellázadt parasztok foglalták el, és az akkor már mandzsuknak nevezett dzsürcsik egy Ming tábornokkal, [[Vu Sangui|{{kínai|Wu Sangui|Vu Sangui}}]]val összeszövetkezve megszállták előbb a fővárost, majd egész Kínát, megdöntve a rövid ideig létező [[Sun-dinasztia|{{kínai|Shun|Sun}}-dinasztiát]] és létrehozva a [[Csing-dinasztia|{{kínai|Qing|Csing}}-dinasztiát]]. 1858-ben azonban a gyengülő dinasztia nem tudta megakadályozni az [[Orosz Birodalom]] benyomulását a területre, így az [[aiguni egyezmény]]ben kénytelen volt lemondani az [[Amur (folyó)|Amurtól]] északra fekvő területekről. Az 1860-as [[pekingi szerződés]]ben az oroszok újabb területeket szerezte meg az [[Usszuri-folyó]]tól keletre, amely a mai [[Tengermelléki határterület|Tengermellék]] területe. Ezzel létrejött az orosz Külső-Mandzsúria és a Kínánál maradt terület lett Belső-Mandzsúria. Kína pedig elvesztette a [[Japán-tenger]]hez való kijáratát.