„Szaffáridák” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
|||
5. sor:
A központtól félreeső, [[gazdaság]]i szempontból sem túlzottan jelentős Szisztánban a [[háridzsita]] [[beduin]] menekültek ellen szunnita színezetű ellenállás kezdődött a helyibéliek részvételével, melynek élére a fiatal [[Jakúb bin al-Lajsz]], a rézműves (asz-Szaffár) állt. Mozgalma azonban hamarosan túlterjedt Szisztán határain: [[867]]-ben bevette [[Herát]]ot, [[873]]-ban pedig a Táhiridák székhelyét, [[Nisápur]]t is.
Úgy tűnt, hódítását gond nélkül folytathatja nyugat felé, hiszen a kalifátust ekkor komoly belső válság gyötörte (pl. a [[zandzs]]-felkelés vagy a [[Túlúnidák]] [[egyiptom]]i elszakadása). 875-ben már [[Fársz]] és [[Húzisztán]] is a támadók martalékául esett. [[876]]. [[április 6]]-án aztán a
Jakúb bin al-Lajsz maga is megsérült a csatában, majd [[879]]-ben meghalt. Utódja az öccse, [[Amr bin al-Lajsz]] lett, akit a központi kormányzat elismert [[hurászán]]i helytartónak. Miután stabilizálta belső helyzetét, vakmerő vállalkozásba fogott: a gazdag kereskedelmi utakat ellenőrző [[transzoxánia]]i Számánidák, a Táhiridák hajdani kliensei ellen vonult. Vesztére, ugyanis 900-ban a balhi csata során seregét szétverték, ő maga fogságba esett.
|