„William McKinley” változatai közötti eltérés

Az amerikai-spanyol háborúban, amely még négy hónapig sem tartott, McKinley irányította a katonai és diplomáciai lépéseket. Dewey sorhajókapitány május 1-jén Manila előtt elsüllyesztette a spanyol flottát, júniusban pedig Kubában szállt partra egy {{szám|17000}} fős amerikai hadsereg. Július 3-án a santiagói öbölből kihajózó spanyol flottát lőtték szét, majd két hét múlva elfoglalták Kuba fővárosát, s augusztusra Puerto Ricót is. Augusztus 12-én fegyverszünetet kötöttek, s a december 10-én aláírt párizsi békeszerződéssel Spanyolország az Egyesült Államoknak engedte át Guamot[[Guam]]ot, Puerto Ricót és húszmillió dollár fejében a Fülöp-szigeteket is. Ez utóbbi szerzeménnyel kapcsolatban McKinleynek komoly lelkiismereti aggályai voltak, de nyilvánvaló volt, hogy a megosztott és polgárháború által sújtott szigetvilág [[Japán]], [[Németország]], vagy [[Franciaország]] ölébe hull, ha Amerika nem foglalja el. Az elnök állítólag imádkozás közben jutott arra a következtetésre, hogy „nem maradt más háta, mint elfoglalni mindent, kiművelni a Fülöp-szigetieket, felemelni, civilizálni és kereszténnyé tenni őket, s [[Isten]] segedelmével mindent megtenni értük, amit csak tudunk, mint embertársainkért, hisz [[Krisztus]] értük is meghalt!”

Az elnök a belpolitikai problémákra szeretett volna koncentrálni az előtte álló négy év folyamán. Arra készült, hogy szakít a magas védővámok politikájával. "Az„Az elzárkózás korszakának vége!"- jelentette ki a buffalói pánamerikai kiállításon. -Iparunk és kereskedelmünk fejlesztése a legsürgősebb feladat. A kereskedelmi háborúk nem kifizetődőek. A megszorításokat a jó szándék és a barátságos kereskedelmi kapcsolatok fogják megakadályozni. A kor szellemének a kölcsönös kereskedelmi szerződések felelnek meg, nem a megtorló intézkedések!"

A másnapi fogadáson, [[1901]]. [[szeptember 6.|szeptember 6-án]] délután négy óra körül (szokása szerint) éppen a gomblyukában lévő vörös szegfűt adta át egy kislánynak, amikor egy [[Leon F. Czolgosz]] nevű 26 éves anarchista kétszer rálőtt a kezére csavart kötés alól elrejtett ún. citrom facsarócitromfacsaró orgyilkos pisztollyal. „Ne hagyják bántani"!! - kiáltotta az elnök, amikor látta, hogy gyilkosát leütik. „Valami szegény félrevezetett fickó lehet!" A második gondolata felesége volt, s arra kérte titkárát, óvatosan közöljék vele a merénylet hírét. Az egyik golyó a gyomrába hatolt, megsértette veséjét, és a hasnyálmirigyében állt meg. Egy ideig bíztak felépülésében, de nyolcnapos szenvedés után a fertőzés végzett a hős elnökkel. Gyilkosa beismerte tettét, de anarchista létérelévén tagadta a bíróság jogát, hogy elítélje őt. [[Villamosszék]]ben végezték ki.

McKinley kormányzása idején tették lehetővé a távíró és telefon rendszeres használatával az információk és utasítások gyorsabb áramlását. Jó kapcsolatot tartott fenn a sajtóval, valamennyi újság számára elküldte üzeneteit és beszédeit. Ő növelte meg a Fehér Ház személyzetét: korábban egy titkár és hat írnok állt a rendelkezésére, később azonban már harminc tisztviselő. Rendszeresen konzultált különböző szakértőkkel és tudósokkal, rengeteget utazott, jobban felszerelt, népszerűbb, erősebb és tekintélyesebb elnöki hatalmat hagyott utódaira. Elnöksége idején nagy fordulatra került sor a külpolitikában-, de valahogy sikerült meggyőznie az amerikaiakat arról, hogy e fordulat során nem kell megtagadni a régi elveket és erkölcsöket.

* [[Hahner Péter]]: Az Egyesült Államok elnökei, Maecenas kiadó, 2006.