„Második el-alameini csata” változatai közötti eltérés

=== Negyedik fázis: Áttörés (a ''Supercharge'' hadmûvelethadművelet) ===

A 9. páncélosdandár este 8-kor kezdte meg felzárkózását az El Alamein-i vasútállomástól, de az erőltetett menetnek köszönhetően a dandár 130 harckocsijából csak 94 érte el a támadás megindítására kijelölt vonalat. Még így is elkéstek, és az eredetileg 5.45-re tervezett támadást el kellett halasztani fél órával. 6 óra 15 perckor a dandár mind a három ezrede széles vonalban rohamozta meg a páncéltörõpáncéltörő ágyúkkal jól ellátott ellenséges védvonalat.<ref name="Playfair67">Playfair, Major General I.S.O..67. o.</ref>

A támadás megindult, és a német és olasz páncéltörő ágyúk, amelyek között 24 db rettegett 88mm-es is volt, tüzet nyitottak a felkelõfelkelő Nappal a hátuk mögött a hajnali sivatagi égboltra tisztán kirajzolódó tankok ellen. Egyik rohamozó tankot a másik után lõttéklőtték ki, a támadás azonban elsöprőnek bizonyult, a tankok betörtek a védelmi vonalba, és fél óra alatt 35 ágyút semmisítettek meg, és több száz hadifoglyot ejtettek. A dandár 94 tankjából, amelyek a támadást megindították, 24 maradt és a támadásban részt vevõvevő 400 harckocsizóból 230 elesett, megsebesült vagy fogságba esett.<ref name="Wa24">Watson (2007), 24. o.</ref>

A támadás után ''Gentry'' tábornok, a 6. új-zélandi dandár parancsnoka elõrementelőrement, hogy felmérje a helyzetet. Rábukkant Currie tábornokra, aki tankjai mellett kimerülten aludt egy hordágyon. ''„Elnézést John, hogy felébresztettelek, de tudni szeretném hol vannak a páncélosaid ?”'' Currie a mellettük álló maroknyi harckocsi irányába mutatott. ''„Nem a parancsnoksághoz beosztott csapatokra gondoltam, John, hanem a teljes dandárra. Hol találom őket ?"''. ''„Ez a teljes dandár, Bill. Ennyi maradt.”'' válaszolta Currie.<ref>Lucas-Phillips (1962), 358. o.</ref> (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy mivel a szövetségesek nyerték meg a csatát, késõbbkésőbb a kilőtt harckocsik jó részét meg tudták menteni és ki tudták javítani).

A brit páncélosok önfeláldozásával kiharcolt rés azonban nem volt elég széles ahhoz, hogy azon keresztül Montgomery a tartalék 1. brit páncélosdandárt átküldje, és klasszikus „villámháborús” hadmûveletbenhadműveletben kerítse be az ilyen manőverek nagymesterét, Rommelt. Ő azonban nagyon is jól tudta, mitől kell tartania, így a réshez küldte ellentámadásra az összes megmaradt német és olasz harckocsit. November 2-án délelőtt 11-kor ütközött meg a német 15. és 21. és az olasz ''Littorio'' páncéloshadosztály a 9. brit dandár maradékával és az erősítésükre felvonuló 1. brit páncélosdandárral. Az ellentámadás kudarcot vallott, és mindkét fél kb. 100 páncélost veszített.<ref name="Wa24"/> A veszteség brit szemmel nem volt jelentős, viszont Rommelnek estére (az erősítésül idevezényelt ''Ariete'' olasz hadosztály tankjaival együtt) már alig 30 tankja maradt.