„Adud ad-Daula” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a {{nemzetközi katalógusok}} sablon elhelyezése AWB |
a Szuhár (Omán) |
||
14. sor:
Adud ad-Daula ekkor hosszú hadjáratra indult [[Makrán]]ba (a mai Délkelet-Irán és Dél-[[Pakisztán]] területén), melynek során számos nomád törzset hódoltatott, és sokukat az [[iszlám]] felvételére késztette. Az expedíció végállomása [[Hormoz]] volt a Perzsa-öböl partján. A törzsek hűségesküje azonban sok esetben álságos volt, ezért 971 augusztus-szeptembere folyamán büntetőhadjáratot indított a beludzsik ellen, akik [[972]] januárjában végleg vereséget szenvedtek. Ezt követően a fejedelem parasztokat telepített a térségbe, hogy velük ellensúlyozza a tartomány nomádjait. Sikerei hatására ő és apja is békét kötött a mindaddig ellenséges [[Számánidák]]kal, amelyben évi 150 000 dínár sarc kifizetését vállalták. Ezzel a keleti végeket sikerült biztosítani. Csak [[975]]-ben volt szükség újabb kermáni hadjáratra, amikor egy lázadó számánida tiszt elragadta [[Bam]] városát, illetve egy iljászida [[Dzsiroft]]ban próbált meg önállósodni.
A dinasztiaalapító testvérek közül a mezopotámiai [[Muizz ad-Daula]] halt meg másodikként [[967]] folyamán. Utódja a fia, az elkényelmesedett és hadseregének vezetőjével rossz viszonyban lévő [[Izz ad-Daula]] Bahtijár lett. A bagdadi hatalomváltás nyomán az addig innen irányított Omán Adud ad-Daula kezére került, de rövidesen lázadás tört ki, amely elűzte a katonáit. A fejedelem válaszul keleti hadjáratával párhuzamosan csapatokat küldött a Perzsa-öböl túlpartjára is, amelyek a [[970-es évek]] elején elfoglalták [[Szuhár (Omán)|Szuhár]] városát és a környező hegyvidéki régiót ellenőrzésük alá vontak.
== A nyugati kísérlet ==
| |||