„Síklápok” változatai közötti eltérés

A síklápokat '''tápanyagtartalmuk alapján''' ''oligotróf'', ''mezotróf'', illetve ''eutróf'' csoportba sorolják. Ez a jelölés a [[limnológia]] gyakorlatából származik, és eredetileg a plankton produktivitását fejezte ki –— a lápokra vonatkoztatva ez konkrét határértékek nélküli, relatív értékrendként értelmezendő.

'''1.1. Feltöltődő lápok''' ''(Verlandungsmoore)'': ez a lápok legrégebben ismert, klasszikus típusa, amely tavak és egyéb állóvizek feltöltődésének eredményeként, autogén [[szukcesszió]]val jön létre. A feltöltődő lápok vizének többsége a környező területekről folyik össze, ezért természetvédelmi szempontból rendkívül sebezhetőek: a vízgyűjtő területen bármilyen antropogén behatás –— például tápanyagbőség kialakításával –— súlyosan károsíthatja őket. A feltöltődő lápok a tápanyagot a nyílt víz felőli oldalon veszik fel; a tápanyag-tartalma a nyílt víztől a láp belseje felé haladva fokozatosan csökken, és az '''eutróf''' növénytársulásokat '''mezotróf''', majd '''oligotróf''' jellegűek váltják fel.

b) Bizonyos fajok ([[nád]], [[villás sás]], [[gyilkos csomorika]], [[tőzegeper]] stb.) hajtásai vagy rizómái fokozatosan benőhetik a vízfelületet, és a parttól elszakadva úszó szigetekké alakulhatnak –— ezek a '''szukcedán úszógyepek'''.