„Romániai magyar összehasonlító irodalomtudomány” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
41. sor:
A [[Korunk]] és a [[Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények|NyIrK]] magvas tanulmányai mellett az [[Utunk]]ban csak alkalomszerűen jelentkezett a komparatisztikai megközelítés, többnyire a kapcsolatápolást szolgálta. Még ritkábban az [[Igaz Szó]], a [[Művelődés (folyóirat)|Művelődés]] és a [[Könyvtári Szemle]] is közölt egy-egy ide besorolható írást. Ezek többsége irodalmi évfordulókhoz kötődött, amikor az ünnepi számok megjelenésének szinte előfeltétele volt a román vonatkozások bemutatása. E cikkek néha a kapcsolattörténeti jelzésekre szorítkoztak, néha viszont összehasonlító tanulmánnyá kerekedtek ki.
Az összehasonlító módszert legtöbb eredménnyel [[Népköltészet Erdélyben|népköltészet]]i kutatóink alkalmazták. A román és magyar motívumok kölcsönös jelentkezése, nemzetközi vándorlása, a variánsok összevetése, a kétnyelvű [[mese]]mondás állandóan vizsgálat tárgyát képezték. [[Faragó József (néprajzkutató)|Faragó József]] egyenesen [[Bartók Béla (zeneszerző)|Bartók Béla]] példáját állítja az összehasonlító kutatók elé (Korunk, 1975/8), s Gyulai Pált tekinti a magyar-román összehasonlító [[ballada]]kutatás úttörőjének (Művelődés, 1976/8). A népköltészeti kapcsolatkutatások eredményeit és feladatait a [[Korunk]]ban (1959/9) ugyanő összegezi, s tanulmányai román, angol, francia és német szakközlönyökben is megjelennek. Legjobb komparatista írásait a ''Balladák földjén'' (1977) c. kötetébe gyűjti össze. 1978-tól bekapcsolódik a [[Kriterion Könyvkiadó]] ''Népismereti Dolgozatok'' c. sorozatának szerkesztésébe, s ennek 1983-as kötetében közzéteszi a magyar-román néprajzi bibliográfiát (1946-1982), melynek 577 tételéből 139-nek ő a szerzője. Újabb összefoglaló dolgozata ''A magyar és a román népballadák nemzeti jellegéről'' a Korunkban (1989/2) jelent meg. Rajta kívül a román-magyar balladaátvételekről (Studia Univ. Babeş-Bolyai. Philologia 1962/2), egy [[Giovanni Boccaccio|Boccaccio]]-téma jelentkezéséről ([[Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények|NyIrK]], 1968/2) [[Mitruly Miklós]] írt dolgozatot; ő mint a tárgy egyetemi előadója 1974-ben megjelentetett ''Magyar népköltészet'' c. sokszorosított jegyzetében a népköltészeti kapcsolatok kutatását is tárgyalja. [[Antal Árpád]] a Lenore-monda erdélyi jelentkezéséről ír ([[Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények|NyIrK]] 1977/1), [[Engel Károly (irodalomtörténész)|Engel Károly]] több dolgozata a múltbeli folklórkapcsolatokat kutatja. [[Nagy Olga]], [[Olosz Katalin]], [[Vöő Gabriella]] tanulmányai mellett az összehasonlító módszert igen következetesen alkalmazó [[Demény István Pál]] ''Kerekes Izsák balladájáról'' (1980) és a ''Szent László legendáról'' (1992) írt kötetei, valamint a komparatisztika szerepét hangsúlyozó jegyzete (Korunk, 1993/8) érdemel említést.
Az [[1950-es évek]]től újra publikáló idősebb kutatók közül [[Kakassy Endre]] ''[[Mihai Eminescu]]ról'' (1959, 1962) és ''[[Mihail Sadoveanu]]ról'' (1964) szóló magyar könyvei szem előtt tartják a magyar vonatkozásokat, párhuzamokat. A műfordítóként is jelentős, 1938-tól Budapesten élő [[Gáldi László]] az összehasonlító verstan és stilisztika alkalmazásával írt könyveit Mihai Eminescu stílusáról (1964), a román verselés történetéről (1971), a román irodalmi stilisztikáról (1976) [[román nyelv]]en [[Bukarest]]ben, míg ''[[Lucian Blaga]] költészetéről'' írott könyvét [[francia nyelv|franciául]] [[Budapest]]en (1972) adják ki. A kolozsvári egyetem professzorai közül [[Jancsó Elemér]] az, aki magáról az összehasonlító módszerről, ennek erdélyi feladatairól ír ([[Utunk]], 1963/31). Két komparatisztikai dolgozata ''[[Emil Isac]] és a modern magyar irodalom'', valamint ''[[Madách Imre|Madách]] és a világirodalom kapcsolatáról'' bekerült az Irodalomtörténet és időszerűség (1972) c. gyűjteményes kötetébe. Az előbbi szerepel [[román nyelv]]ű ''Studii literare'' (''Irodalmi tanulmányok'', 1983) c. tanulmánykötetében is. Bár [[Csehi Gyula|Csehi Gyulát]] tekintették az itteni magyar komparatisztika hivatalos képviselőjének, tanulmányköteteiben alig bukkan fel az összehasonlító irodalomtudományi módszer; két késői könyvében nagy világirodalmi műveltségét hasznosítva a történetírás és szépirodalom (''Klió és Kalliopé''. 1965), illetve a regény és valóság (''Modern Kalliopé''. 1969) viszonyát vizsgálja. Szigeti József a régi magyar irodalom tanulmányozásában alkalmazza az összehasonlító irodalomtudományi módszert. Így összeveti a Zrínyiászt horvát átdolgozásával (1965), megállapítja a Balassi-Comoedia valószínű szerzőjét (1967). Ezek a tanulmányai ''A mű és kora'' (1970) c. kötetében is megjelennek. [[Sőni Pál]] a romániai magyar folyóiratokban jelentkező [[avantgárd]]-jelenségeket, majd az írók műveire gyakorolt avantgárd-hatást vizsgálja tanulmányok sorában. Eredményeit összegző kötete az ''Avantgarde-sugárzás'' (1973). A klasszika-filológus Szabó György 1969-ben a ''[[Iaszón]] és [[Médeia]]-téma'' világirodalmi jelentkezéseinek feldolgozásával szerez irodalomtudományi doktorátust. Tanulmányozza a Napkelet külföldi irodalmi anyagát ([[Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények|NyIrK]], 1965/1), ''[[Publius Ovidius Naso|Ovidius]] költészetének erdélyi visszhangját'' (Studia Univ. Babeş-Bolyai. Philologia 1959), a Prométheusz-monda világirodalmi jelentkezését (Színházi műsorfüzet, 1968), a görög-római antikvitás nyomait [[Szemlér Ferenc]] költészetében ([[Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények|NyIrK]] 1975/2).
| |||