„Pápua Új-Guinea” változatai közötti eltérés

A sziget partvidékét a [[Portugália|portugál]] és [[Spanyolország|spanyol]] hajósok már a [[16. század]] első felében felderítették. Ekkor kezdődött Új-Guinea írott történelme. [[1512]]-ben [[Antonio d'Abreu]] és [[Francisco Serrano]] portugál tengerészek először pillantják meg a még ismeretlen szigetet, amikor a [[Maluku-szigetek]]hez tartozó [[Ceram]] felé hajóztak. [[1526]]-ban egy másik portugál, [[Jorge de Meneses]] kikötött a Vogelkop-félszigeten, s ő adja a nagy szigetnek az első nevet: Ilhas dos Papuas, azaz a pápuák szigete. [[1545]]-ben pedig egy spanyol felfedező, [[Ynigo Ortiz de Retes]] az Új-Guinea nevet adta a szigetnek, mivel a sziget partvidéke és lakói hasonlítottak az afrikai [[Guinea]] lakóihoz. A portugálok délkelet-ázsiai birtokaikon elterjesztették a Dél-Amerikából származó [[édesburgonya]] termesztését. Ezt átvették Új-Guinea belső vidékein lakók is. Az édesburgonya elterjedése népességrobbanást okozott körükben.

 

 

1860-ban a Johan Cesar Godeffroy & Sohn hamburgi cég az északi parton [[kókuszdió]]t termesztett, [[kopra|koprával]] kereskedett. A mai ország északi területét a 1885-ben [[Otto Finsch]] a német császárnak ajánlotta. Ezzel a terület a [[Németország|Német Birodalom]] gyarmata lett. A terület neve: Vilmos Császár Terület.