„Stratovarius” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Dexbot (vitalap | szerkesztései)
a Removing Link FA template (handled by wikidata) - The interwiki article is not featured
Nincs szerkesztési összefoglaló
35. sor:
Az év vége felé Tolkki egyre inkább érezte, hogy az ő énektudása nem elegendő a készülő számokhoz, és úgy döntött, ezután csak a gitárt fogja kezelni. A zenekar tehát új énekes után nézett. Szerencsére valaki emlékezett rá, hogy körülbelül másfél évvel korábban egy fiatal srác, [[Timo Kotipelto]], [[Lappajärvi]]ból megkereste a zenekart, hogy szeretne ott énekelni, ám akkor nemleges választ kapott. Most viszont a zenekar hívta fel őt, és felkérték egy közös próbára. Mikor Kotipelto a mikrofon elé állt, mindenki tudta, megvan az új énekes. Tolkki innentől kezdve háttérénekesként (néhány számban) és természetesen gitárosként szerepel a zenekarban.
 
Az új album [[1995]] márciusában jött ki, és a '''Fourth Dimension''' nevet kapta. Hatalmas sikere lett, amit az is mutat, hogy közel dupla annyi kelt el belőle világszerte, mint a Dreamspace-ből. A zenekar egy hosszas túrnératurnéra indult, amely során felléptek [[Finnország]]ban, [[Németország]]ban, [[Görögország]]ban, [[Svájc]]ban, [[Hollandia|Hollandiában]], és [[Japán]]ban. Mindenhol óriási sikert arattak. A zenekar láthatóan a világhírnév felé haladt, ám ekkor egy váratlan dolog történt. Az utolsó alapítótag, Tuomo Lassila, és a szintén régóta az együttesben játszó Antti Ikonen kilépett a Stratovariusból. A szakításnak több oka is volt, ám leginkább a személyes ellentétek és a zenei elképzelések különbözősége tették lehetetlenné a közös munkát. Lassila és Ikonen egyszerűen nem értettek egyet azzal az irányzattal, amerre a zeneszerző Tolkki vitte a Stratovariust, és inkább békében elbúcsúztak egymástól.
 
A három megmaradt tag (Timo Tolkki, Timo Kotipelto és Jari Kainulainen) azonban nem adta fel, és új dobos illetve billentyűs után nézett. Ekkor vált a Stratovarius "nemzetközi" zenekarrá, ugyanis a szintetizátor mögött a [[svédek|svéd]] [[Jens Johansson]], míg a dobok mögött a [[németek|német]] [[Jörg Michael]] kapott helyet.
47. sor:
Bár [[1999]]-ben csak egy válogatás albumot adott ki a zenekar '''Chosen Ones''' címmel, mégis soha nem látott sikerek jöttek. Az [[SFP]] nevű magazin olvasói a legjobb finn metalzenekarnak a Stratovariust választották meg. Ugyanezen a szavazáson lett az SOS című videoklip 1998 legjobbja. A [[Soundi Magazine]] olvasói Timo Tolkkinak ítélték a legjobb zenész díját, Timo Kotipelto harmadik lett a legjobb énekes kategóriában, míg maga a Stratovarius a legjobb metalzenekarok versenyében a második helyet szerezte meg. A Destiny album a második legjobb albumnak lett megválasztva, míg az SOS a második legjobb számnak. Továbbá Tolkki és Kotipelto is jelölést kapott a "csodálatos személyiség" kategóriájában, míg Johansson a "külföldi zenészek" kategóriában.
 
Az év végén a zenekar ismét a stúdióba vonult, hogy elkezdjék az új album felvételét. A lemezt a [[Nuclear Blast Records]] adta ki [[2000]]. február 28-án. Az eredeti cím '''Infinity''' lett volna, ám a kiadás előtt ezt '''Infinite'''-re változtatták. A siker most sem maradt el: a Visions és a Destiny után az Infinite lett zsinórban a harmadik aranylemeze a Stratovariusnak. A megjelenést követően elindult a zenekar addigi legnagyobb túrnéjaturnéja, amely során összesen mintegy 300000 ember volt ott a koncerteken, és olyan zenekarokkal játszottak együtt, mint a [[Rhapsody]] és az akkor még kevésbé ismert [[Sonata Arctica]]. Az állomások között ott volt a [[Petőfi Csarnok]] is [[Budapest]]en. Még ebben az évben adta ki a zenekar az első és azóta is az egyetlen koncert [[VHS]] és [[DVD]] kiadványukat '''Infinite Visions''' címmel.
 
[[Fájl:Stratovarius at Tuska 2007.jpg|300px|thumb|right|Stratovarius, Tuska Metal Fesztivál 2007]]