„Szimbolizmus” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 89.134.152.105 (vita) szerkesztéséről Dexbot szerkesztésére
a apró jav.
3. sor:
 
== A képzőművészetben ==
Gyökerei a XIX[[19. század]] eleji romantikába nyúlnak, szoros kapcsolatban áll a kortárs szimbolista irodalommal, filozófiával és zenével,saját szerepét is a művészetek szintézisének és egységének keretében értelmezi. A szimbolista mozgalom hivatalos bemutatkozását 1886-ra teszik, arra az évre, amikor a Le Figaro közli Jean Moréas szimbolista költészetéről szóló, de a képzőművészetet is érintő kiálltványát.
 
A pozitivista [[materializmus]]ra és egyben az impresszionista természetutánzás buzgalmára válaszol a szimbolizmus is de nem racionális és tudományos, hanem filozófiai és spirituális alapon. Ha igaz a platóni idealizmus tana, és a valóságot az ideák világa alkotja, úgy a művészre, a „belső szemmel” megáldott látnokra vár a feladat, hogy a valóság rejtett jelentéseit dekódolja és mindenki számára érthető, érzékletes formába öntse vagyis „tárgyiasítsa a szubjektumot”, szemben az eddigi felfogással, mely szerint a művész dolga „szubjektivizálni a tárgyat” – állítja [[Gustave Kahn]].
17. sor:
 
== Az irodalomban ==
* Még inkább elmondható, hogy a romantika a szimbolizmus elődje. Olyan romantikus költők, mint [[Victor Hugo]] szimbolista antológiába illő verseket írtak. A 19. század végi szimbolizmus lényege, hogy a versben a szimbólumrendszer központi szervezőelemmé válik. A szimbólumok többé nem giccses allegóriák: egy jelhez nem rendelhető hozzá egy konkrét jelentés. A költő által teremtett szimbólumokat egységükben kell nézni, de még így is többértelmű marad a költemény. Tehát, a szimbolista vers nem állít, vagy megnevez, hanem sugalmaz, sejtet. Kedvelt eszköze a [[szinesztézia]]. Az értelmezés teljesen a befogadóra hárul. A szimbolizmus szülőatyja [[Charles Baudelaire]], aki a híres-nevezetes Kapcsolatok-ban, kifejtette a szimbolizmus hitvallását. [[1870]]-től rohamosan nőtt a magukat szimbolistának valló költők száma, de a három legjelentősebb: [[Arthur Rimbaud]], [[Paul Verlaine]] és [[Stéphane Mallarmé]]. A költőként induló [[Maurice Maeterlinck]] a szimbolista drámaírás megteremtője lett ''Les Aveugles – A vakok'' (1890); ''Pelléas és Mélisande'' (1892) c. alkotásaival. A másodikból [[Claude Debussy]] a huszadik[[20. századiszázad]]i zenetörténet egyik legnagyobb hatású, a modern zenét leginkább befolyásoló operáját alkotta meg. A francia szimbolizmus jelentékeny alkotója Mallarmé mellett Herédia és [[Jean Moréas]] (utóbbi 1886-ban szimbolista kiáltványt tett közzé). A századforduló prózairodalmában itt említendő [[Villiers de L'Isle-Adam]], [[Rémy de Gourmont]] és [[Joris-Karl Huysmans]] munkássága.
* A német költészetben [[Rainer Maria Rilke]], az olaszban [[Gabriele D'Annunzio]], a lengyelben [[Stanisław Wyspiański]] neve a legfontosabb. Az angol századforduló "elátkozott költője", [[Oscar Wilde]] szintén itt említendő. Az orosz irodalom legnagyobb szimbolista poétájának [[Alekszandr Alekszandrovics Blok|Alekszandr Blok]] és [[Valerij Jakovlevics Brjuszov|Valerij Brjuszov]] számít.
* A magyar irodalom legnagyobb szimbolista költője [[Ady Endre]].