„Szimbolizmus” változatai közötti eltérés

Gyökerei a XIX[[19. század]] eleji romantikába nyúlnak, szoros kapcsolatban áll a kortárs szimbolista irodalommal, filozófiával és zenével,saját szerepét is a művészetek szintézisének és egységének keretében értelmezi. A szimbolista mozgalom hivatalos bemutatkozását 1886-ra teszik, arra az évre, amikor a Le Figaro közli Jean Moréas szimbolista költészetéről szóló, de a képzőművészetet is érintő kiálltványát.

* Még inkább elmondható, hogy a romantika a szimbolizmus elődje. Olyan romantikus költők, mint [[Victor Hugo]] szimbolista antológiába illő verseket írtak. A 19. század végi szimbolizmus lényege, hogy a versben a szimbólumrendszer központi szervezőelemmé válik. A szimbólumok többé nem giccses allegóriák: egy jelhez nem rendelhető hozzá egy konkrét jelentés. A költő által teremtett szimbólumokat egységükben kell nézni, de még így is többértelmű marad a költemény. Tehát, a szimbolista vers nem állít, vagy megnevez, hanem sugalmaz, sejtet. Kedvelt eszköze a [[szinesztézia]]. Az értelmezés teljesen a befogadóra hárul. A szimbolizmus szülőatyja [[Charles Baudelaire]], aki a híres-nevezetes Kapcsolatok-ban, kifejtette a szimbolizmus hitvallását. [[1870]]-től rohamosan nőtt a magukat szimbolistának valló költők száma, de a három legjelentősebb: [[Arthur Rimbaud]], [[Paul Verlaine]] és [[Stéphane Mallarmé]]. A költőként induló [[Maurice Maeterlinck]] a szimbolista drámaírás megteremtője lett ''Les Aveugles – A vakok'' (1890); ''Pelléas és Mélisande'' (1892) c. alkotásaival. A másodikból [[Claude Debussy]] a huszadik[[20. századiszázad]]i zenetörténet egyik legnagyobb hatású, a modern zenét leginkább befolyásoló operáját alkotta meg. A francia szimbolizmus jelentékeny alkotója Mallarmé mellett Herédia és [[Jean Moréas]] (utóbbi 1886-ban szimbolista kiáltványt tett közzé). A századforduló prózairodalmában itt említendő [[Villiers de L'Isle-Adam]], [[Rémy de Gourmont]] és [[Joris-Karl Huysmans]] munkássága.