„Kroissenbrunni csata” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Visszavontam az utolsó  változtatást (Profundis54), visszaállítva Regasterios szerkesztésére
21. sor:
 
==Előzmények==
A csata előzményei a [[tatárjárás]]ig nyúlnak vissza. A [[muhi csata]] után a menekülő IV. Béla előbb [[Nyitra (település)|Nyitrába]], [[Pozsony]]ba, majd osztrák területre menekült. II. (Harcias) Frigyes osztrák herceg itt Bélát három vármegye – LocsmándPozsony, [[Moson]], és [[Sopron]] – átadására kényszerítette. E megyéket a tatárjárás után a magyar seregek már [[1242]]-ben visszafoglalták, de Frigyes [[1246]]-ban újra kísérletet tett meghódításukra. [[1246]]. [[június 15.|június 15-én]] a [[Lajta]] menti ütközetben a Rátót Lóránd [[sopron]]i ispán vezette magyar sereg vereséget szenvedett az erősebb nehézlovasságot felvonultató osztrák seregtől, de a csatában Frigyes is elesett. Az új osztrák herceg Frigyes veje, Badeni Hermann lett, de [[1250]]. [[október 4.|október 4-én]] ő is meghalt. Az osztrák hercegségben kialakult hatalmi űrt két szomszédos uralkodó is ki kívánta használni: IV. Béla és az akkor még morva őrgróf, cseh Ottokár.
 
Több jel is mutat arra, hogy IV. Béla nyugati hódító törekvéseit nem pusztán hatalomvágy, vagy az ország területi gyarapítása motiválta. A „második honalapító” király politikáját ebben az időszakban a [[tatárjárás|tatárok]] visszatérésére való felkészülésnek rendelte alá, és ennek a politikának fontos része volt a várépítési program. Az igazolhatóan IV. Béla korában épített várak kétharmada azonban a [[Dunántúl]]on épült fel, és Béla a pápához írt leveleiben „országunk és egész Európa” védvonalaként is a [[Duna]] vonalát emelte ki. Ebből arra következtethetünk, hogy Béla a várható mongol invázió elleni védekezés súlypontját a Dunántúlon jelölte ki, és e stratégiát kívánta hatékonyabbá tenni a nyugati területek meghódításával.