„Heinrich Schütz” változatai közötti eltérés

1623-ban adta ki ''Feltámadás-históriáját''. A megzenésítés alapja [[Lukács evangéliuma|Lukács]], [[Máté evangéliuma|Máté]] és [[János evangéliuma|János evangéliumából]] készült válogatás. A műben fellelhető a tudatos hagyományőrzés és a modernség egyaránt. A szereplők szinte mindig két szólamban szólalnak meg, jellemző, hogy a szerző a régi [[motetta]] technikát alkalmazza. ''Cantione sacre'' című [[latin nyelv|latin]] nyelvű motetta gyűjteménye két évvel később született meg. A mű egyházi [[kamarazene]] [[liturgia|liturgikus]] funkció nélkül. Az olasz [[madrigál]] hatása érezhető: a szóértelmezés formaalkotó, a dallamot, a harmóniát és a szólamszerkesztést meghatározó erő. Másik jelentős oratóriuma a ''Die sieben Worte Jesu Christi''. A mű szólistákra és ötszólamú kórusra íródott zenekari kísérettel, és a [[meditatív]] stílusjegyeket állítja előtérbe. A művet 1855-ben fedezte fel [[Otto Kade]], és ezzel vette kezdetét a 19. századi Schütz-[[reneszánsz]]. A szerző oratóriumai között megtaláljuk Lukács, Máté és János evangéliumának a megzenésítését is, [[passió]] formában.

 

 

== ''Művei'' ==