„Nagykunság” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 89.135.72.73 (vita) szerkesztéséről Tudor987 szerkesztésére |
||
1. sor:
A '''Nagykunság''' egy régi magyar tájegység neve, amely [[Magyarország]]on, a [[Tiszántúl]]on, azon belül is [[Jász-Nagykun-Szolnok megye]] délkeleti részén terül el. Az egyik legrégebbi olyan tájegységünk, amelynek elnevezése, területe viszonylag változatlanul vészelte át az évszázadok
== Domborzata, felszíne ==
Meglehetősen egyhangú táj benyomását kelti, szinte teljesen sík vidék, felszínét csupán [[kunhalom|kunhalmok]] és folyók, illetve ezek holtágai tagolják. Az átlagos tengerszint feletti magasság jellemzően 85-95 méter között változik. Ma már szinte teljesen szántóföldi művelés alá fogták a hajdan erdős-ligetes tájat. Igen jó minőségű földön folyik ma a mezőgazdasági termelés. A területnek délkeleten van egyértelműen határa, itt a [[Hortobágy-Berettyó]] jelöli ki ezt
== Története ==
A [[kun]]okat [[IV. Béla magyar király|IV. Béla]] király telepítette be 1239-ben a tatárok elleni védekezésül, remélve azt, hogy ezzel megnövekszik majd az ország védelmi képessége. Azonban mind a főurak, mind az [[egyház]], és a közemberek is ellenségesen tekintettek rájuk, mert szokásaik, nomád állattartásuk nehezen voltak összeegyeztethetőek a magyarság viszonyaival. 1241-ben [[Óbuda (történelmi település)|Óbudán]] a magyar nemesek felkoncolták a kunok vezetőjét, Kötöny kánt, erre ők pusztítva kivonultak az országból. A vesztes [[Muhi csata]] után Béla újra visszahívta a kunokat, akiket ezután végleg letelepített, kiváltságokat adva. Ezek a jogok egészen 1876-ig fennálltak.▼
▲telepítette be 1239-ben a tatárok elleni védekezésül, remélve azt, hogy ezzel megnövekszik majd az ország védelmi képessége. Azonban mind a főurak, mind az [[egyház]], és a közemberek is ellenségesen tekintettek rájuk, mert szokásaik, nomád állattartásuk nehezen voltak összeegyeztethetőek a magyarság viszonyaival. 1241-ben [[Óbuda (történelmi település)|Óbudán]] a magyar nemesek felkoncolták a kunok vezetőjét, Kötöny kánt, erre ők pusztítva kivonultak az országból. A vesztes [[Muhi csata]] után Béla újra visszahívta a kunokat, akiket ezután végleg letelepített, kiváltságokat adva. Ezek a jogok egészen 1876-ig fennálltak.
A népesség a török elől menekülő [[délvidék]]i magyarokkal együtt húzódott észak felé, tovább keveredve más lakosokkal. A [[Német Lovagrend]]nek való elzálogosítás kicsit megzavarta a viszonyokat, de 1745 után megváltották magukat az itt élők, és elkezdődött a mezővárosi fejlődés, tanyásodás. Ebben az időben a nagy területeknek köszönhetően extenzív állattenyésztés fejlődött ki. Az [[1876-os megyerendezés]] után a köztudatban az új [[Jász-Nagykun-Szolnok vármegye|Jász-Nagykun-Szolnok vármegyébe]] került környező, hasonló kultúrájú és népességű, de eltérő történeti múltú helységekre ([[Abádszalók]], [[Törökszentmiklós]], [[Mezőtúr]], [[Dévaványa]] stb.) is kiterjedt a Nagykunság fogalma. Az [[1950-es megyerendezés]] során [[Dévaványa]] átkerült [[Békés megye|Békés megyéhez]], így az már területileg sem számított nagykun településnek.
| |||