„V. Károly német-római császár” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
noyoni |
a cognaci |
||
72. sor:
Károly ezalatt [[Spanyolország]]ban egy sor intézmény felállításával ([[inkvizíció]], pénzügyi tanács, államtanács) kiépítette az [[Abszolút monarchia|abszolutizmust]]. Közben lekötötte a franciák ellen vívott [[Itáliai háború (1521–26)|itáliai háború]], amely ekkoriban sikerrel kecsegtetett. 1521-től a császári csapatok folyamatosan foglalták el a francia területeket [[itália|Itáliában]], először [[Genova|Genovát]], majd [[Lombardia|Lombardiát]]. 1523-ban a pápa, Károly, [[I. Ferdinánd magyar király|Ferdinánd főherceg]] és [[VIII. Henrik angol király|VIII. Henrik]] részvételével megalakult a franciaellenes liga, 1524-re egész Észak-Itália spanyol kézre került. Habár az új pápa, [[VII. Kelemen pápa|VII. Kelemen]] - félve annak túlzott megerősödésétől - nem támogatta már Károlyt, a császári csapatok 1525 februárjában [[Paviai csata (1525)|Páviánál]] döntő győzelmet vívtak, és még Ferenc király is fogságba esett. Őt ezután Madridba szállították, ahol szabadon bocsátása fejében Károllyal megkötötte a [[madridi békeszerződés (1526)|madridi békeszerződést]], amelyben lemondott [[Burgundi Hercegség|Burgundiáról]], [[Lombardia|Lombardiáról]] és [[Nápolyi Királyság|Nápoly]]ról, valamint kötelezettséget vállalt az [[Oszmán Birodalom|oszmánok]] elleni hadjáratban.
==
[[I. Ferenc francia király|I. Ferenc]] hazatérve kijelentette, hogy a békét kényszer alatt kötötte meg, és esze ágában sincs betartani. 1526-ban a [[VII. Kelemen pápa|pápát]], az angolokat, [[Milánó]]t, [[Firenze|Firenzét]] és az [[Oszmán Birodalom|oszmánokat]] is bevonva létrehozta a [[
[[1527]]. [[május 6.|május 6-án]] Károly hadai, akik nem kaptak zsoldot, betörtek [[Róma|Rómába]], és azt hónapokon át fosztogatták, óriási rombolást végezve. Az esemény [[Sacco di Roma]] néven híresült el. A pápai testőrgárdát lemészárolták, maga [[VII. Kelemen pápa]] csak súlyos váltságdíj fizetésével válthatta meg életét. A császáriak fogságába került, ahonnan (őreit megvesztegetve) hat hónap után sikerült megszöknie. Ennek hatására VII. Kelemen, szakítva eddigi franciabarát politikájával, Károly mellé állt. Végül a végső fordulatot 1528-ban [[Andrea Doria]] [[genova]]i admirális átállása jelentette Károly pártjára. Ferenc király hadai lassan kiszorultak Itáliából, így ismét vereséget szenvedett. 1529-ben megkötötték a [[cambrai-i békeszerződés|cambrai-i békét]] (a „hölgyek békéjét”), amelyben Ferenc ismét lemondott itáliai, burgundiai, flandriai birtokairól, és 2 millió arany váltságdíj fejében hazaengedték fiait Madridból. [[1530]]. [[február 24.|február 24-én]] a „megbékített” VII. Kelemen pápa [[Bologna|Bolognában]] császárrá koronázta Károlyt.
| |||