„Iona Emmanuilovics Jakir” változatai közötti eltérés

A háború után Jakir hadsereg-alakulatokat vezényelt Ukrajnában. Szorosan együttműködött [[Mihail Vasziljevics Frunze|Mihail Frunzéval]], és bekerült a Vörös Hadsereg azon fiatal, újító szellemű tisztjeinek szűk körébe, akik segítettek Frunze átfogó katonai reformjainak megvalósításában. E kör tagja volt [[Mihail Nyikolajevics Tuhacsevszkij|Tuhacsevszkij]] is. A két fiatal tiszt barátságot kötött. 1924 áprilisában Jakirt egyszerre nevezték ki a Vörös Hadsereg alá tartozó Katonai Akadémiák Főigazgatóságának egyik vezetőjévé<ref>{{Opcit|n=Erickson|o=178}}</ref>, illetve a hadseregreformot támogató és bemutató, havonta megjelenő katonai periodika, a ''Vojennij vesztnyik'' (Katonai Közlöny)<ref>{{cite web |url=http://encyclopedia2.thefreedictionary.com/Voennyi+Vestnik |author=P. I. Szirotkin |title=Voennyi Vestnik}} (angol nyelven)</ref> főszerkesztőjévé.

Frunze halála után, 1925 novemberében Jakir lett a Vörös Hadsereg egyik legerősebb szárazföldi alakulatának parancsnoka: ez volt az újonnan átszervezett [[Ukrán Katonai Körzet]].<ref>{{Opcit|n=Erickson|o=202., 367}}</ref> Jakir, Tuhacsevszkijjel és más katonai reformerekkel együttműködve, különböző stratégiai, taktikai és hadműveleti eljárásokkal, alakulatokkal és felszerelésekkel kísérletezett a körzetben. A kiképzés során Jakir önálló kezdeményezések és döntések megtételére buzdította tisztjeit. 1928–29-ben Jakir a [[Szovjetunió]] és [[Németország]] közötti átfogó katonai együttműködés keretében a [[berlin]]i Katonai Akadémián tanult. Innovatív hadászati szemlélete elismerésre talált német kollégái körében. Az [[első világháború]] híres német tábornagya, [[Paul von Hindenburg]] a világháború utáni időszak egyik legtehetségesebb katonai parancsnokának<ref group="j">Hindenburg a képzés végén Jakirnak ajándékozta [[Alfred von Schlieffen]] gróf ''Cannae'' c. katonai traktátusát, és a következő szöveggel dedikálta: „Herr Jakirnak, az egyik legtehetségesebb jelenlévő parancsnoknak”.</ref><ref>{{cite web |url=http://books.google.hu/books/about/10_мифов_о_1941_годе.html?id=Dj9SM016AQEC&redir_esc=y |author=Szergej Kremljev |title=10 мифов о 1941 годе}} (orosz nyelven)</ref> tartotta. A német tisztek kifejezett kérésére Jakir külön előadásokat tartott a polgárháborúról.

Körzetébe 1930-ban visszatérve Jakir tovább folytatta katonai reformjait. A világon az elsők között vezényelt egyszerre nagyméretű harckocsizó és légi alakulatokat. Bár ő maga nem foglalkozott hadelmélettel, támogatta [[Mihail Nyikolajevics Tuhacsevszkij|Tuhacsevszkij]] tevékenységét a [[mélységi hadműveletek]] elméletének kidolgozásával kapcsolatban, amit a hadtörténészek a mai napig forradalmi jelentőségű katonai elméletnek tartanak. 1934-ben Jakir kérelmezte, hogy Tuhacsevszkij külön elméleti kurzusokat tarthasson a Vörös Hadsereg vezérkarának tagjai és a katonai körzetek parancsnokai számára, noha tisztában volt a [[Joszif Visszarionovics Sztálin|Sztálin]] és Tuhacsevszkij között feszülő ellentéttel. Bosszúból Sztálin megkérte barátját és kegyencét, a honvédelmi népbiztosként működő [[Kliment Jefremovics Vorosilov|Klim Vorosilovot]], hogy vonja meg Jakirtól a Honvédelmi Népbiztosság Tanácsadó Bizottságában betöltött tagságát. 1935-ben, hogy csökkentsék Jakir befolyását, az Ukrán Katonai Körzetet kettéosztották: az egyik központja [[Kijev]] lett – itt Jakir maradt a parancsnok<ref>{{Opcit|n=Erickson|o=394}}</ref> –, a másiké pedig [[Harkov]].

1935 szeptemberében Jakir vezetésével nagyszabású hadgyakorlatra került sor Kijevben, a Kijevi és a Harkovi Katonai Körzet egységeinek részvételével. Az eseményről több ízben is címlapon számolt be a minisztérium hivatalos lapja, a ''Krasznaja zvezda'' (Vörös Csillag).<ref>{{cite web |url=http://russian-front.com/2011/11/21/voroshilov-gamarnik-and-yakir-the-troika/ |author=DStone |title=Voroshilov, Gamarnik and Yakir: The Troika}} (angol nyelven)</ref> A hadgyakorlat célja a mélységi hadműveletek és a legújabb hadi technológiák gyakorlati kipróbálása volt. Az eseményen 65 ezer alakulat, köztük 1888 ejtőernyős, 1200 harckocsizó és 600 légi alakulat vett részt. Az első olyan alkalmak közé tartozott a világon, amikor jelentős harckocsizó, légi és légi szállítású erők összehangolt mozgatására került sor. Az alakulatok közel 250&nbsp;km hosszú és 200&nbsp;km mélységű frontvonal mentén haladtak. A hadgyakorlatot a világ legfontosabb hadseregeinek képviselői is megtekintették.<ref>{{cite book |author=Gosztonyi Péter |title=A Vörös Hadsereg |publisher=Európa Könyvkiadó |year=1993 |id=ISBN 963 07 55920}}, 101. o.</ref> [[Lucien Loizeau]] francia tábornok a következő kijelentést tette: „A Vörös Hadsereg technikai színvonala láthatóan rendkívül magas. Nem kétséges, hogy a legközelebbi háborúban a szovjet katonák a legjobbak közé fognak tartozni. Az elkövetkező háború nehézségeinek elviselésére feltétlenül jobban fel vannak készülve, mint mások, és megvan bennük a fáradhatatlan kitartás képessége, ami kétségkívül a győzelem egyik legfontosabb tényezője lesz.”<ref>{{Opcit|n=Gosztonyi|o=102}}</ref><ref>{{Opcit|n=Erickson|o=394}}</ref> A német [[Wehrmacht]] a második világháborúra készülve a szovjetek hadi újdonságait másolta. A Frunze által megkezdett, majd Jakir, Tuhacsevszkij és más parancsnokok által folytatott reformoknak köszönhetően a Vörös Hadsereg korának legfejlettebb haderejévé vált. Ezen idő alatt Jakir rendszeresen előadott a Vörös Hadsereg Vezérkari Akadémiáján, ahol megismertette a hallgatókkal a legújabb hadi fejlesztéseket; tanítványai kiváló szónoknak és tanárnak tartották.<ref>{{cite book |author=Alekszandr Gorbatov |title=Évek és háborúk |publisher=Európa Könyvkiadó |year=1988 |id=ISBN 963 07 4627 1}}, 143. o.</ref> 1935-ben első osztályú komandarmmá (komandarm pervovo ranga, командарм 1-го ранга)<ref>Komandujuscsij armijej (командующий армией), hadseregparancsnok rövidítve.</ref> léptették elő, ami a [[Szovjetunió marsallja]] után a második legmagasabb [[rendfokozat]] volt abban az időben a szovjet hadseregben.