„Németh László (író)” változatai közötti eltérés

Családjával [[1904]]-ben [[Szolnok]]ra, majd [[1905]]-ben [[Budapest]]re költözött. A Medve utcai elemiben (1907–11) tanult, majd gimnáziumi tanulmányait a Bulyovszky utcai Kemény Zsigmond (1911–17) és a budai Toldy Ferenc Főreáliskolában (1917–19) végezte. Bölcsésznek készült, [[1919]]-ben magyar–francia szakos bölcsészhallgató, de [[1920]] tavaszán átiratkozott az orvoskarra, ahol fogorvosi diplomát szerzett. [[1925]]-ben elvégezte az egyetemet, s cselédkönyves orvos lett a [[Szent János Kórház]]ban. Később [[Fogászat|fogorvosi]] rendelőt nyitott. Egy ideig fogorvos volt, majd iskolaorvos lett.

[[Fájl:NémethLászló SzilágyiErzsébet79.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|[[Emléktáblák Budapest II. kerületében|'''Németh László''' emléktáblája egykori lakhelyén, a Szilágyi Erzsébet fasor 79. számszámú alattházon]] ]]

EzAz év karácsonyán feleségül vette Démusz Ellát ([[1905]]–[[1989]]), Démusz János vendéglős lányát. [[1926]] és [[1944]] között hat lányuk született, közülük ketten csak rövid ideig éltek. Leányai közül Jakabffyné Németh Magdából (1926–) pedagógus; Lakatos Istvánné, [[Németh Ágnes]]ből <ref>Németh Ágnes az ELTE Természettudományi karán szerzett vegyészi diplomát. 1960–1995 között a Budapesti Műszaki Egyetemen végzett tanítóoktató- és kutatómunkát. Édesapja, Németh László hagyatékának sajtó alá rendezését végzi. Ennek során eddig megjelent a Németh László élete levelekben (1901–48) című kötete (1993).</ref> vegyészmérnök; Dörnyei Józsefné, [[Németh Judit (fizikus)|Németh Juditból]] (1932–) fizikus professzor, MTA -tag és Németh Csillából (1944–) orvos lett.

[[1926]]-ban megnyitotta fogorvosi rendelőjét, még externistaként bejárt az új Szent János Kórház elme- és idegosztályára. Iskolai orvosiIskolaorvosi állást vállalt a Toldy Főreáliskolában (1926–27), az Egressy úti (1928–31), és a Medve utcai polgári iskolákban (1931–43).

[[1927]]-ben a ''Napkelet'' munkatársa. 1928-ban feleségével [[Olaszország]]ba és [[Franciaország]]ba utazott. 1929-ben a ''Napkelet''ben jelent meg első [[regény]]e, az ''Emberi színjáték.'' Télen [[Gümőkór|tuberkulózistuberkulózisban]]ban megbetegedett. Olaszországban és Felsőgödön gyógyíttatta magát, felhagyott a fogorvosi gyakorlattal. 1930-ban [[Baumgarten-díj]]at kapott, de [[Hatvany Lajos]] támadása miatt visszaadta. 1931-ben kiegészítő érettségit tett görögből; rövid ideig görög szakos bölcsész volt. November 29-én [[Debrecen]]ben részt vett az [[Ady Endre Társaság (Debrecen)|Ady Endre Társaság]] irodalmi estjén, mely öt "népi„népi író"író” (Németh, [[Erdélyi József]], [[Illyés Gyula]], [[Kodolányi János (író)|Kodolányi János]], [[Szabó Lőrinc]]) sikeres bemutatkozása volt a közönség előtt. 1930 és 1935 között az [[esztergom]]i [[Sátorkőpuszta|Sátorkőpusztán]] töltötte nyarait, amelyről az utókor [[Esztergomi emléktáblák listája|emléktáblán]] is megemlékezett.

A [[Nyugat (folyóirat)|Nyugattal]] már az [[1920-as évek]] végétől sem volt felhőtlen a kapcsolata<ref>Füzi László: ''[http://www.forrasfolyoirat.hu/0111/fuzi.html Németh László levelei Hartmann Jánoshoz];'' „Én mint novella író hajóztam be az irodalomba, amikor 25-ben a Nyugat novellapályázatát megnyertem. Akkor elkövettem azt a bolondságot vagy bölcsességet, hogy Osvát Ernőnek az én magyar erőket összefogó irodalmi álmaimat kitálaltam. A Nyugat erre B-listára tett s én minden hajlamom ellenére, a magyar irodalmi viszonyok fölötti elkeseredésemben lettem kritikussá.”</ref> Az [[1930-as évek]] elejétől szembekerült [[Babits Mihály|Babits Mihállyal]], részben a formálódó [[Népi írók|népi mozgalom]] (és különösen [[Kodolányi János (író)|Kodolányi János]]), [[1932]]-ben pedig [[Tanner Ilona|Török Sophie]] értékelése miatt. A ''Nyugat'' és Németh közötti szakításban Németh László ''Magam helyett'' című [[1943]]-as tanulmánya szerint<ref>(könyv alakban megjelent Németh Ágnes szerkesztésében: ''Magam helyett'' – ''tanulmányok az életemről,'' Püski, Budapest, 2002., ISBN 963-9337-70-6 ; 344.-347. old.)</ref> (Török Sophie ügye és más ügyek mellett) Kodolányi személye is szerepet játszott; még a november 29-ei debreceni est előtt végződött szerencsétlenül annak az „erélyes hangú” levélnek az ügye, melyet Németh Basch Lóránthoz, a Baumgarten Alapítvány egyik kurátorához intézett Kodolányi megsegélyezése ügyében. Az ügy a másik kurátor, Babits elzárkózásával, sőt kínos jelenettel végződött (Németh épp Babits lakásán tartózkodott, mikoramikor Basch telefonon beszámolt kurátortársának a levélről).<ref>[[1932]]-től kezdve Németh nem írt többé a Nyugatba, új folyóiratot alapított. Ez lett a ''[[Tanú]]'' ([[1932]] – [[1936]]), majd a ''[[Válasz]]'' ([[1934]]).</ref>

1932. [[szeptember 26.|szeptember 26-án]] Tanú címmel lapot indított, melyetamelyet egymaga írt és szerkesztett. A folyóiratnak 1937 tavaszáig 17 kötete jelent meg. 1934 áprilisától rövid ideig [[Fülep Lajos]]sal és [[Gulyás Pál (költő)|Gulyás Pállal]] szerkesztette a Választ, a [[Magyar Rádió]]ban átvette az irodalmi osztály irányítását (1934–35). Viszonylag rövidnek mondható rádiós működése során igyekezett az akkori kortárs magyar irodalom egészét felölelni, műsorában a kor nagy vagy később naggyá vált, vagy akkoriban felkapott, de azóta elfeledett írói, költői maguk olvasták fel műveiket, vagy azok egy-egy részletét, majd beszélgettek róluk Németh Lászlóval. A műsorban bevezetett határozott minőségelvűség egy valóban nívós rovatot eredményezett, melyamely, ötvözve a rádiózásról és ezen belül a népművelés fontosságáról írt tanulmányával évtizedekre jelentős befolyásoló erővel bírt a [[Magyar Rádió]] műsorpolitikájára, hatása pedig részben máig érezhető az irodalmi műsorok terén. 1934-ben jelent meg első könyve, az ''Ember és szerep.'' 1935-ben csatlakozott az [[Új Szellemi Front]] reformmozgalmához; a [[Sziget]] című folyóirat és a [[Magyarságtudomány (folyóirat)|Magyarságtudomány]] munkatársa.

1939-42-ben [[Móricz Zsigmond]] „adjutánsa” volt a [[Kelet Népe (folyóirat, 1935–1942)|Kelet Népe]] szerkesztésében. 1940-ben Törökvész úti házát felajánlotta egy népfőiskola céljaira, de megnyitására a hatóságok nem adtak engedélyt. A [[második világháború|II. világháború]] alatt a Kelet Népe, a [[Híd (folyóirat)|Híd]] és a [[Magyar Csillag]] munkatársa. Tanulmányait ''A minőség forradalma'' címmel gyűjtötte kötetbe. 1943-ban iskolaorvosként nyugdíjba vonult. A második [[szárszói konferencia]] egyik előadója volt. Az úgynevezett szárszói beszédében<ref>Szárszó : az 1943. évi balatonszárszói [[Magyar Élet-Tábor]] előadás- és megbeszéléssorozata Budapest : Magyar Élet, 1943. 232. po.</ref> 1943 nyarán, egy évvel a magyarországi zsidóság deportálása előtt olyan kijelentést tett a zsidóságra vonatkozóan,<ref>"a zsidókérdést a világtörténelem hozta vissza ránk minden eddiginél súlyosabb alakban [...] Ha a helyzet az marad, ami 1937-ben volt: Magyarországon harminc év múlva nincs zsidókérdés; a zsidóság elillan fölfelé, a gyermektelen jómód retortáin. Azóta minden őket reaktiválta. Elsősorban a zsidótörvények, amelyek nem engedték meg, hogy zsidók legyenek a zsidók; az »őskeresztény« középosztályból kellett zsidókat bérelniök. Elmagyarosodott, fél-, negyed-zsidókat szorítottak megbélyegzéssel közébük. A nemzeti ellenállás napilapjait csak az ő pénzükön lehetett megszervezni. Volt legitimisták, fajvédők, klerikálisok szorultak át az ő fennhatóságuk alá. S most itt van egy béke, amelynek ők lesznek a súgói, s ők lehetnek a kinevezett megváltói is. [...] egészen természetes, hogy az önkritikátlan, bosszúszomjas zsidóságnak a szemérmes kultúratisztelővel szemben ebben a négy-öt évben rendkívül meg kellett erősödnie, s nagyon rossz füle van annak a késköszörülésre, aki nem hallja, hogy Shylocknak éppen a szív kell." Uo. 49. po.</ref> amely Németh egész további sorsát és az egész Németh László-i életműhöz való viszonyulást gyökeresen megváltoztatta, befolyásolta mind a mai napig.<ref>[[Lengyel András (irodalomtörténész)|Lengyel András]]: Németh László Shylock-metaforája : egy metafóra értelme és eszmetörténeti szerepe. In: Utak és csapdák. Budapest : Tekintet, 1994. pp. 193-223. ISBN 963-7217-24-X</ref> Németh a beszéd 1944-es megjelenésekor már kihúzta a zsidósággal kapcsolatos inkriminált sorokat.

A második világháború előtt gyakori és hosszan tartó vendég volt [[Dorog]]on, a városhoz való kötődése mindvégig megmaradt. Élete utolsó író-olvasó találkozóját is Dorogonott tartotta, 1970-ben, amelyről a [[Dorogi Gimnázium]] folyosóján elhelyezett kis kiállítás emlékezik meg. A város tisztelete kifejezéseként a gimnáziumot szerette volna elnevezni róla, ám politikai nyomásra a szocialista ideológiának jobban megfelelő Kelen Jolán lett a névadó.<ref>Dr. Csiffáry, Dorog a II. világháborúban: Dorogi Füzetek / 5. sz. 1993.</ref>

[[1944]]. március 19-étől, a [[német megszállás]] alatt [[Göd|Felsőgödön]], [[Mezőszilas|Szilasbalháson]], majd Budapesten élt. Ezekben a hónapokban egyetlen folyóiratba sem írt. Miután a szovjetek elfoglalták Budapestet, családjával együtt [[Békés]]re költözött.

1945-48-ig1945–48 között főgimnáziumi óraadó tanár [[Hódmezővásárhely]]en. Magyar irodalomtörténetet, de emellett sok más tantárgyat, például matematikát is tanított. 1946-ban [[Keresztury Dezső]] oktatási miniszter megbízta a dolgozók iskolájának szakfelügyeletével, kidolgozta ennek az iskolatípusnak a tantervét.

[[1952]]-ben [[Lev Nyikolajevics Tolsztoj|Tolsztoj]] ''Anna Kareniná''jának fordításáért [[József Attila-díj]]jal tüntették ki. [[1957]]-ben [[Kossuth-díj]]at kapott, összegét a (hódmező)vásárhelyi gimnázium könyvtárának ajándékozta. [[1959]]-ben a [[Szovjetunió]]ban tett látogatást. Utolsó alkotói korszakában a [[Tihany]]hoz tartozó [[Sajkod]]on<ref>Németh László írásaiban „Sajkód” néven szerepel.</ref> rendezte be írói műhelyét. 1961-ben a Munka Érdemrend arany fokozatával, 1965-ben [[Herder-díj]]jal, 1968-ban Batsányi-díjjal és „A megbecsülés jele” elnevezésű szovjet kitüntetéssel jutalmazták. 1969-ben a Magvető és a Szépirodalmi Könyvkiadó megindította életműsorozatát. 1975. március 3-án hunyt el, agyvérzés következtében.

* '''Gyász''' (regény, 1935): A mű főhőse, Kurátor Zsófi antik jellem. Mivel mindent az ő tudatán keresztül látunk, a regényt nevezhetnénk tudatregénynek is. A mű szerkezetét illetően egyszerre koncentrikus és lineáris, mert a középpontban álló hős körül körszerűen jelenik meg a környezet, és lineáris, mert minden fejezet a hősnőt a végzete felé sodorja. Kurátor Zsófi férje halála után belemerevedik gyászába, s amikor elveszíti egyetlen gyermekét is, a gőgös gyász élete értelme lesz és A faluközösség életét szigorú törvények, szabályozzák – aki vét ellenük, azt szájukra veszik, kiközösítik. Ám a közösséget hajdan összetartó szokásrendszer időközben kiüresedett: Kurátor Zsófi éppen azért válik eltorzult személyiséggé, mert maradéktalanul betartja az özvegytől elvárt viselkedésformát, aminek negatív következményeit a falubeliek is elítélik. A falu közössége kaján rosszindulattal lesi, hogyan képes ellenállni a szemrevaló fiatalasszony "a„a vére"vére”, az élet kísértéseinek. Mi ad ehhez erőt, hogy erejénél nagyobb fájdalmat magára véve megfojtsa benne a kétségbeesett dac az életkedvet? Az a szerep – a "gyász"„gyász” – azaz emberi magatartásminta, amit az író számára a görögség szellemével, főként [[Szophoklész]] drámáival való megismerkedés sugallt: ahogyan a lélek megadja magát a szerep mitikus parancsának ([[Élektra (Agamemnón leánya)|Élektra]] alakja). Zsófi alakjában Németh László a falu megmerevedett szokásrendje elleni lázadást festette meg kitűnően. A két háború közti magyar falu megkövesült emberi viszonyait, erkölcsi, társadalmi válságát híven ábrázoló regény lebilincselő olvasmány.

* '''Iszony''' (regény, 1947): Az ''Iszony'' című regény egy házassághoz vezető út és maga a házasság történetének elbeszélése, mely házasság megköttetett két egzisztenciálisan egymástól idegen ember között köttetett meg, akik őszintén vagy önáltató hazugságok által, illetve társadalmi szokások miatt, a bekövetkezett tragikus végkifejletig megmaradnak ebben az intézményben. A regény hősnője, Kárász Nelli, eredendően magányos, de legfeljebb monogám alkat: férfiak közül édesapján kívül egyedül sógora, Takaró Imre iránt mélyül el (ha nem is nagymértékben) pozitív érzelmekben. A helytelen, de szükségszerűnek tűnő választás eredményeképpen adódó házassága egyre inkább elszigeteli az emberek világában, magányával csak a természetbe fog megnyugtató módon beleilleszkedni. Önállóságának tragédiája a házasság éveiben a reá kényszerített függés, hogy önmaga fölött nem önmaga rendelkezik, hanem a házaséletre (elsősorban morális) törvény kötelezi. Maga a közösülés és ezáltal a férje iránti iszony az a lelki folyamat, amelyet a regény színes társadalomrajzzal és történetmeséléssel a háttérben Nelli által elbeszélve elemezve kifejt. Takaró Sanyi a házasság mindennapjaiban rendszeresen erőszakot követ el Nelli testén (a lelkét soha nem érinti, csupán elzárja a szabadság levegőjétől). Nelli igyekszik jó háziasszony lenni, mert ebbe fekteti az energiáját, illetve megpróbál minél rosszabb feleség lenni, bosszantani a férjét, hogy ezáltal is eltávolítsa őt magától, de ebben a törekvésében elbukik, mivel Sanyi soha nem adja fel a harmonikus házasélet megvalósítását. A férj szerelemistennőként tekint feleségére, még szerelmi praktikákat is bevet, miközben Nelli jelleme artemiszi: tiszta, szűzies, szigorú, magányosságra törekvő. A hétköznapok egyhangú keserűsége mellett a féltékenység is meggyötri a házastársakat: Jókuti tolakodva közeledik Nellihez, amit Sanyi szóvá is tesz annak ellenére, hogy megismerhette volna már felesége hűvös és tartózkodó jellemét. A házasság vége előtti időkben Sanyi a cselédlányokkal tarthat fenn kapcsolatot, emiatt Nelli még az eddigieknél is jobban, kimondhatatlanul viszolyog férjétől, nemcsak, mint férfitől, hanem, mint ösztöneitől irányított, gyenge jellemű, közönséges, öngyilkossággal fenyegető embertől is. A házasságnak Sanyi halála vet véget: betegségből lábadozva, az orvosi intés ellenére, "menyecskézni"„menyecskézni” kíván feleségével, de a közelharc (Nelli ellenáll) közben megáll a szíve, arcára Nelli éppen párnát szorít (szívinfarktus? fulladás? – nem derül ki a regényből). Kárász Nelli egyetlen igazi anya-tulajdonsága, a másokról való gondoskodás, a cenci kórházban vállalt ápolói feladat által teljesedik ki. A regény széleskörűen jellemzi a regény hősein (álszent édesanya, ügyfélkörére féltékeny orvos…) kívül az emberek közötti különféle kapcsolatokat (mások házassága, együttélések, baráti összejövetelek stb.) is. A szakirodalom Nellit [[Artemisz]] istennőn kívül többek között [[Anna Karenina|Anna Kareninával]] is párhuzamba hozza. A regény hősnője azonban egyedülálló, lelke ellenére nem marad szűz, hanem az iszony sorvasztó-építő tapasztalatát gyűjti házassága alatt, és nem találja meg a boldogságot szeretője (?) oldalán sem. Rokon vonások lehetősége Nuca, [[Wass Albert]]: [[A funtineli boszorkány]] hősnője esetén azonban fennáll: e két hősnőt egyaránt férfiak környékezik meg nemkívánatos módon, ők ellenállnak, bosszút állnak, gyermekeiknek nem eszményi anyái lesznek, megnyugvást és igazi életet a természet nyújt számukra, emberi környezetük gyanakvással figyeli őket, míg barátaibarátaik is vannak, gondoskodó, gyógyító szerepet vállalnak…

* '''Égető Eszter''' (regény, 1948): A főhősnő életét kislánykorától nagymamává válásáig végigkövető regény egy élet kiteljesedését mutatja be a cselekmény történelmi horizontját jellemző politikai-szellemi eszmékkel párhuzamosan. Részletesen kibontja a mindenkori társadalmi háttér előszínpadán zajló életeket egymásba fonódásukkal együtt: az emberek kapcsolatainak alakulása, érzelmeik, értékrendjük, erkölcsi választásaik és azok alapjai állnak a regény középpontjában. Eszter három gyermek édesanyjává lesz, gondozásábagondozására tartozikszorul férje, édesapja is, segít a tanyai internátus megszervezésében: támogatja a szellemi értékek elterjedését. A technikai újítások (férjének, apjának szenvedélye) mellett rendkívül fontos számára a gyökerek megtartása: az otthon biztosítása, a család ellátása, az élet zavartalanságának fenntartása, mindezek sorsától reá rendelt feladatok. Alakjához az élet, a termékenység jegye kapcsolható, ezért is látják [[Démétér]] istennőben antik kori elődjét (máshol [[Ádám és Éva|Éva]]-párhuzamról is írnak). Minden körülmény között – életüket családtagjai közül elég sokan elherdálják: a regény címe eredetileg Őrültek volt, ami az Eszter körül élőkre vonatkozott – a csomorkányi anya és feleség etikai választásaival a közösséghez kapcsolja életét, és hozzájárul környezete virágzó-gyümölcsöző progressziójához az adott viszonyok mellett. Eszter cselekvésének mozgatórugója és termékenységének eszköze a szeretet. Szeret ok nélkül és feltételek nélkül, szereti édesapját, aki gyermekkorában elhanyagolta, férjét (Máté Józsit), aki, miután felesége iránti szerelme elillant, más nők iránti vonzódását nyilvánítja ki, szereti a családját, a lakóhelyét, otthonát, s küldetését a világban. Gondolataival és cselekedeteivel egyaránt a "földön„földön jár"jár”, az állandóan változó politikai eszméktől szinte meg sem érintve, folyamatosan tartja fenn a biztonságot jelentő családot. Sorsszerű és a kor problémáit jelző momentum a regény végén, amint Eszter férje és két gyermeke a háború befejeztével messze kerül hazájától és az anyától, de a nagymamát unokája mellett elgondolkozva hagyja maga mögött az olvasó. A termékeny édesanya és férje mögött bizonyos értelemben megbúvó feleség sok (eddig nem említett) irodalmi alak párhuzamát veti fel, például Mrs. Ramsay ([[Virginia Woolf]]: A világítótorony).

* Petőfi Mezőberényben (1954)

* [[Csíkszentmihályi Róbert]] által alkotott szobrát [[2006]]. április 28-án avatták fel a Pasaréti út és Radna utca sarkán.

* Németh László Líceum [[Nagybánya|Nagybányán]], a Luminișului utca 1-es. szám alatt

* Németh László Gimnázium [[Budapest]]en, a [[Budapest XIII. kerülete|XIII. kerületben]]

* Németh László Általános Iskola [[Budapest]] a [[Budapest VIII. kerülete|VIII. kerületbenkerületében]]

* Monostori Imre: ''[http://www.kortarsonline.hu/0102/monost~1.htm A Németh László-recepció története a „rendszerváltozás” után].'' – Kortársonline.

* [[Bálint Ágnes (pszichológus)|Bálint Ágnes]]: [http://pszichologia.pte.hu/files/tiny_mce/tezis/2005-Balint%20Agnes.pdf Fejezetek Németh László pszichobiográfiájából. Ph.D. értekezés tézisei. PTE Pécs, 2004.]

* Bálint Ágnes: Télemakhosz bolyongásai. Németh László pszichobiográfiája (1901–1932) Kronosz Kiadó, 2012. ISBN 978 615 5181 764