„Buddhista művészet” változatai közötti eltérés

A dinasztia vége felé azonban Kínában egyre negatívabban tekintettek az idegen hatásokra. 845-ben a tang uralkodó ([[Vu Cung|{{kínai|Wuzong|Vu Cung}}]]) betiltotta az „idegen” vallásokat (köztük a keresztény [[Asszír keleti egyház|nesztorianizmust]], a [[zoroasztrizmus]]t és a [[buddhizmus]]t) annak érdekében, hogy erőteljesen támogassa a hagyományos [[taoizmus]]t. Elkobozta a buddhista tulajdonokat és földalatti mozgalmakba űzte a gyakorlókat, amellyel jelentősen befolyásolta a vallás fejlődését és a [[Kína művészete|kínai művészetet]] egyaránt.{{refhely|Harris (2008)|151. o.}}

Ennek ellenére évszázadokon át tovább virágzott a kínai [[csan|{{kínai|chan|csan}}]] buddhizmus – később ebből alakult ki a japán [[zen]] – főleg a [[Szung-dinasztia|{{kínai|Song|Szung}}-dinasztia]] (960–1279) alatt, amikor a {{kínai|chan|csan}} kolostorok hatalmas kulturális és oktatási központok voltak.{{refhely|Harris (2008)|160. o.}}