„Rövidszőrű magyar vizsla” változatai közötti eltérés

[[1920]]-ban megkezdték a fajta törzskönyvezését, [[1928]]-ban elkészült a fajtaleírás (standard), és [[1935]]-ben az [[FCI]] bejegyezte a hivatalosan elismert fajták közé. A [[második világháború]] után a veszteségeket pótlandó a gödöllői tenyésztelepen indult újra a tenyésztése. Ma már nem tartozik a veszélyeztetett fajták közé, hiszen a világon az egyik legismertebb magyar fajta, amelynek jelentős állományai vannak [[Nyugat-Európa|Nyugat-Európában]] és az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]]ban.

 

 

==Külleme és jelleme==

A vizslák között a legsokoldalúbbnak tartják, amely egyedül végzi el a [[pointer (kutyafajta)|pointerek]], [[szetter]]ek és a többi vadászkutya munkáját, szóval igazi mindenes. Helyt kell állniuk vízen, mezőn, erdőben is. Kiváló a szaglásuk, a levegőben terjedő szagokat persze a körülményektől függően mint például páratartalom, szélerősség,hőmérséklet akár 150 méterről is megérzik így a megsebzett vadat is könnyen megtalálják és megfelelő távolságból „megállják”. Amikor megmozdul a vad, a vadásznak kell el döntenie,hogy lelőhető-e a vad vagy sem, ezalatt a vizslának egy helyben kell maradnia. A lelőtt vadat készségesen a gazdájuk elé viszik. A rövid szőrű magyar vizsla nemcsak vadászkutya, hanem a család kedvence és a gyerekek játszópajtása is, hiszen intelligenciája, alkalmazkodóképessége minderre alkalmassá teszi. Nyugodt, jóindulatú, érzékeny, a durva bánásmódot nehezen viseli, de a szerető gazdának a csillagokat lehozná az égről. Rendkívül könnyen tanítható, de házőrzőnek nem alkalmas: a besurranót éppúgy körülrajongja, mint a közeli barátot. A [[drótszőrű magyar vizsla|drótszőrű magyar vizslával]] szemben a rövid szőrű inkább alkalmas lakásban tartásra, igazi „kanapé-specialista”, sőt télen a rövid szőrzete nem mindig nyújt megfelelő védelmet a metsző hideg ellen.

 

 

== Betegségek ==