„Felvilágosodás” változatai közötti eltérés

== Története ==

{{lektor}}

 

A [[16. század]]ban és a [[17. század]] első felében Európában vallási háborúk pusztítottak. Miután a politikai helyzet a [[harmincéves háború|vesztfáliai béke]] és az [[angol polgári forradalom|angol polgárháború]] után stabilizálódott, a bölcsesség és tudás forrását jelentő emberi kinyilatkozás elsődleges forrásában, a természetfelettiről és a hitről alkotott nézetekben zavar keletkezett, ami jelentős bizonytalanságot keltett az emberekben. Ekkor jött az ''Értelem kora'' (akik szerint két korszakról van szó), amikor a tudást és a stabilitást az axiomatikus filozófiával és az abszolutizmussal próbálták megalapozni. A tudáselmélet [[Michel de Montaigne]] és [[René Descartes]] írásaiban komoly szkepticizmusra és a „tudás” természete megismerésének igényére épült. A magától értetődő axiómákra épülő kor [[Baruch Spinoza|Benedictus de Spinoza]] ''Etikájában'' érte el a csúcspontját. Ez a világegyetem egységes szemléletét úgy értelmezte, hogy Isten és Természet ugyanaz, ami központi elvvé vált a felvilágosodásban Newtontól Jeffersonig.