„Horváth Döme” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
7. sor:
1841-ben ügyvédnek esküdött fel és joggyakorlatra szülővárosába ment, ahol 1842-től 1849-ig mint tiszti ügyész és városi tanácsos működött. Élénk részt vett a politikai és közművelődési ügyekben, és már ekkor barátja és pártfogója volt az íróknak és mecénása a magyar irodalomnak. Az 1848-49-es események alatt mint bizottsági tag és népfelkelési biztos tette meg hazafiúi kötelességét. Ezért a szabadságharc után üldözték, javait zár alá vették, rendőri felügyelet alá helyezték, sőt ügye a haditörvényszék elé is került; azonban befolyásos pártfogóinak közbenjárására ügye kedvező fordulatot vett és fölmentették. Kecskemétre vonult vissza, ahol több évig családjának és gazdaságának élt; minden üres idejét az irodalmi és társadalmi téren a közügyeknek szentelte.
A helyi kegyesrendi gimnázium 8 osztályúvá kiegészítése, a vidéki magyar színészet föllendülése, a takarékpénztár-egyesület és a gazdasági egyesület létesítése körül is nagy érdemei vannak. 1861-ben országgyűlési képviselővé választották. Az országgyűlés alatt (1861) Pest vármegye közönsége megválasztotta másod főügyésszé és 1867-ben első főügyésszé. Első ízben csak nyolc hónapig szolgált, mert akkor az alkotmányos Pest megyei tisztikarral együtt ő is visszalépett; másodizben pedig harmadfélévig viselte e hivatalát. Az 1865-68-as országgyűlésre Kecskemét városa részéről ismét megválasztatott képviselőnek; úgyszintén az 1869., 1872 és 1875. évi országgyűlésekre is. Mind végiglen [[Deák Ferenc (igazságügy-miniszter)|Deák Ferenc]]nek tántoríthatatlan híve maradt. Mind a négy országgyűlésen, mind az időközben összehívott római katolikus kongresszuson, ahová szintén megválasztották, ügybuzgalmával és tárgyszerű felszólalásaival tűnt ki; úgyszólván állandó osztályjegyző, egyes szakbizottsági és központi előadó volt.
1869. június 24-én [[Horvát Boldizsár]] igazságügyi miniszter kinevezte tanácsossá, 1875. május 19-én pedig a királyi táblához helyeztetett át tanácselnöki minőségben. 1886-ban látása megromlott, hivataláról lemondott és kedvelt szülővárosába vonult. Az általa indítványozott kecskeméti Katona József-irodalmi és társadalmi körnek elnöke, s mint ilyen tartotta meg a Katona-ünnepélyt. Már korábban kiadta [[Katona József (író)|Katona József]] ''[[Bánk bán]]''ját két ízben, és ennek jövedelmét a szerző nevéhez méltó síremlékre és mellszoborra szánta; ez összeget a vendégszereplésre megnyert pesti színészek előadásából növelte; az emlékmű létesült és szintén hozzájárult a nagy költőnek késő elismeréséhez. Közeli barátja, munkatársa, buzdítója és elősegítője volt Kecskemét jeles történetírójának, [[Hornyik János]]nak.
| |||