„Passzív ellenállás” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 89.133.121.54 (vita) szerkesztéséről Addbot szerkesztésére |
|||
3. sor:
== Passzív ellenállás Magyarországon (1849–1867) ==
{{szövegdoboz|keretszín = #A3B0BF|háttérszín = #CEDFF2|„Megvetni az önkényuralmat, nem tudni szolgáiról semmit, mintha itt sem élnének, ez volt a közjelszó. Ne érezze magát az osztrák otthon sehol, soha, semmiben. Legyen s maradjon idegen e földön, ne szeresse senki. A társaságok ne fogadják be. A családok és házak küszöbei legyenek elzárva előttük. A nők ne bocsássák közelükbe, a férfiak ne barátkozzanak, ne mulassanak velök. Legyenek olyanok, mint a pestises, akit mindenki kerül, akitől mindenki fél.”<ref>Lásd [[Berzeviczy Albert (politikus)|Berzeviczy Albert]]: ''Az absolutismus kora Magyarországon 1849–1865 I.'' Budapest: Franklin. 1922, 199 p.</ref>}}
Passzív ellenállásnak a történetírás szűkebb értelemben a Magyarországon az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848–1849-es szabadságharc]] leverése után, 1849 és 1867 között kialakult, leginkább [[Deák Ferenc (igazságügy-miniszter)|Deák Ferenc]] nevéhez köthető politikai mozgalmat nevezi. A birtokos nemesség és értelmiség 1849 előtt a közéletben is szerepet vállaló, majd a szabadságharc és az [[áprilisi törvények]] politikai-társadalmi eszméit továbbra is valló tagjai ebben az önkényuralmi, neoabszolutista időszakban önmaguk „belső emigrációba” kényszerítésével, a kormány- és hatósági rendeletek végre nem hajtásával, a politikai-közéleti feladatvállalástól elzárkózva fejezték ki álláspontjukat. Kerülték ugyan a nyílt konfliktust a fennálló államszervezettel és az uralkodóval, de számos módot találtak az államgépezet kijátszására, illetve semmibe vételére: [[adóbevallás|adófizetési]] kötelezettségüket halogatták, a közmunkákra kirendelt járműveiket visszatartották, az állami [[monopólium]]okat és jövedéki adókat (pl. dohánymonopólium, fogyasztási adó) megkerülték, a törvény elől menekülő honvédokat bújtatták, minden lehetséges fórumon ragaszkodtak a magyar nyelv használatához stb.
A magyar passzív ellenállás nemzetközi hírnévre is szert tett, [[Nehru]] indiai miniszterelnök szerint például Gandhi is hivatkozott rá erőszakmentes politikájának kialakításakor.<ref>Lőrinc László: Helyszíni közvetítés. Heti Világgazdaság 2007. január 24.</ref>
| |||