Főmenü megnyitása

Módosítások

a
 
=== A törvények megszavazása ===
A bécsi forradalom kitörésének hírére [[március 14.|március 14-én]] a felsőtábla megszavazta a felirati javaslatot, majd ezután az Országgyűlés három hét alatt megtárgyalta és elfogadta az áprilisi törvényeket. A gyors munkát azt tette szükségessé, hogy a törvényeket csak az Országgyűlés berekesztése után írhatta alá a király.<ref name = "Hoffman 13">{{cite book|title = Közjogi viták 1848-49-ben| first = István| last = Hoffman| pages = 13| url = http://www.jogiforum.hu/publikaciok/44|accessdate = 2009-08-21}}</ref> A munka során a Diéta folyamatosan konzultált a királlyal, a közvetítő szerepét hol [[István nádor]], hol az Országgyűlés küldöttsége vállalta magára. Fontos szerepet játszott továbbá Batthyány és [[Deák Ferenc (igazságügy-miniszter)|Deák]], akik Bécsben tartózkodtak, és az Államkonferencia ellenállását látva, amely március végén a legfontosabb törvények megakasztásával fenyegetett, tárgyalásokba kezdtek.
[[Kép:Batthyány kormány.jpg|jobbra|bélyegkép|1848. [[Március 17.|Március 17-én]] István nádor gróf Batthyány Lajost nevezte ki miniszterelnöknek]]
Fontosabb törvénykezési események dátumokkal:
 
=== Az igazságszolgáltatás rendje ===
[[Fájl:Benesch Deák Ferenc.jpg|bélyegkép|jobbra|270px| [[Deák Ferenc (igazságügy-miniszter)|Deák Ferenc]], a Batthyány-kormány igazságügy-minisztere ([[1840]] körül)]]
Az áprilisi törvények az [[igazságszolgáltatás]] fölötti felügyeletet – a megszüntetett [[kancellária]] helyett – az igazságügy-minisztériumra ruházták (1848:III. tc.). Az igazságszolgáltatás legfelső szerve a [[Főméltóságú Királyi Curia|kúria]] maradt, és az 1848:VII. tc. értelmében az erdélyi ügyek is betagolódtak a hatáskörébe. Az 1848:XXIII. tc. nyomán megszűnt a nádori bíráskodás.<ref name="ELTE igazságszolgáltatás"/> (Jogkörét a nádor és [[Deák Ferenc (igazságügy-miniszter)|Deák Ferenc]] közös rendelete a [[hétszemélyes tábla|hétszemélyes táblára]] ruházta.) A nádori főtörvényszék megszűnésével a Jászkun kerület ügyeit is végső soron az kúriának rendelte alá az 1848:XXVIII. tc.
 
A vármegyék igazságszolgáltatási autonómiáját az áprilisi törvények nem sértették, sőt átmenetileg újabb hatáskörökkel bővült illetékességük. Az úriszék azonnali hatályú megszüntetésével a ''sommás perek'' a [[szolgabíró|szolgabírák]], a büntető és egyéb polgári ügyek a megyei törvényszékek elé kerültek (1848:IX. tc. 4. §). Az összesítési és elkülönítési ügyeket az 1848:X. tc. az alispán elé utalta; a felsőbb bírósági fórumok e tárgyban hozott ítéleteinek végrehajtása is az alispán feladata lett. Az alispáni bíróságok fellebbviteli fóruma a megyei törvényszék, majd a báni illetve királyi tábla volt. Az országgyűlésről (1848:IV. tc.) hozott döntés értelmében: a “királyi tábla a képviselők táblájának kiegészítő része [...] ezennel megszűnvén”; a királyi tábla az országgyűlési időszakban is bíráskodhatott, tehát folyamatosan működő ítélő fórummá alakulhatott át. Az ősiség eltörlése pedig lehetővé tette az ügyek egységes kezelését. A korábban földesúri hatóságok elé tartozó árvaügyek is a megyékhez kerültek.
A március 20-ai szavazás után nem sokkal Pestre ért a hír, ahol hatalmas felháborodást váltott ki a törvényjavaslat. Kritizálták a túl magas kaució mellett a nem kellően körülírt vétségekre kiszabható súlyos büntetéseket, amik ráadásul visszamenőleg is alkalmazhatóak voltak, és amik bírói visszaélések lehetőségét vetették fel. A tiltakozás csúcspontjaként [[március 22.|március 22-én]] a város közgyűlésén összegyűlt tömeg elégette a törvényjavaslat egy példányát.<ref name = "szerk. Hermann 38-39"/>
 
Az elégedetlenség láttán az Országgyűlés a kauciót<ref>Az 1848/49-es időszakban a kauciót általában csak akkor kérték számon, ha valamelyik újságot el akarták lehetetleníteni (lásd {{cite book|title = Közjogi viták 1848-49-ben| last = Hoffman| pages = 20| url = http://www.jogiforum.hu/publikaciok/44|accessdate = 2009-08-21}})</ref> a felére szállította le, és egyéb módosításokat is eszközölt a tervezeten. A végleges tervezetet, melynek elkészítésében [[Deák Ferenc (igazságügy-miniszter)|Deák Ferenc]] és [[Szalay László (jogász)|Szalay László]] is részt vett, április 7-én szentesítette [[V. Ferdinánd magyar király|V. Ferdinánd]].<ref name = "szerk. Hermann 38-39"/>
 
Bár a közvélemény elégedetlen volt vele,<ref name = "szerk. Hermann 38-39"/> a törvény a korabeli Európa egyik legliberálisabb szabályozása volt.<ref name="Hoffman István">{{cite book|title = Közjogi viták 1848-49-ben| first = István| last = Hoffman| pages = 20| url = http://www.jogiforum.hu/publikaciok/44|accessdate = 2009-08-21}}</ref>
291 920

szerkesztés