„Paviai csata (1525)” változatai közötti eltérés

link
(link, kieg.)
(link)
Pescara márkija a császári jobbszárnyról vonult tehát el, Frundsberg [[landsknecht]]jei mögé, mellettük a balszárnyon a Bourbon hercege által vezetett spanyolok, és a de Lannoy által irányított itáliaiak voltak. Tüzérség csak francia oldalon vett részt a harcban, mivel a császáriak nem tudták a résen átvontatni a lövegeiket, így lehetősége volt arra a francia seregnek, hogy szétágyúzza a még nem teljesen felállt ellenséges sereget vagy megtámadják a zsoldosok táborát. I. Ferenc az első lehetőség mellett döntött, azonban nem várt elég sokáig, hogy a másik oldalon pánik alakuljon ki, hanem lovasrohamot intézett a Frundsberg által vezetett német zsoldosok ellen.
 
A roham katasztrofálisan végződött: bár a kisszámú császári lovasságot félresöpörték, a spanyol puskások távolról lőtték ki egymás után a lovasokat, akik jelentősen megcsappant számban érték el a landsknechteket, valamint a lovasok közt harcoló [[Jacques de La Palice|La Palice]] marsall is elesett. A spanyol puskásokat a ''Fekete Sereg'' néven ismert német gyalogos egység támadta meg: a spanyolok nem tudtak védekezni eredményesen a főleg pikával felfegyverkezett német katonák ellen, így visszavonultak: ugyanígy tettek a másik oldalon a puskatűzben szintén megtizedelt svájciak is.
 
A ''Fekete Sereg'' katonái az ellenséges oldalon harcoló földijeikkel csaptak össze. Kegyetlen tusa kezdődött: Frundsberg emberei árulónak tartották őket, nem csoda, hogy szinte az összes közülük holtan maradt a csatatéren, csupán ötvenen élték túl a csatát.
 
A franciák további terveit a centrumba beérkező d’Avalos zúzta szét, aki egyegyetlen rohammal szétszórta a maradék egységeket, ekkor még de Leyva katonái is kitörtek a várból.
 
Alençon hercege, aki távol maradt a harcoktól, de a zajok alapján úgy gondolta, hogy a francia sereg vesztésre áll, ezért átvonult a csapataival, majd felrobbantotta a [[Ticino (folyó)|Ticino]] hídját, így elvágta a maradék francia sereg menekülési útját. Maga a király is a túlparton rekedt. Bourbon hercege megadásra szólította fel, de a király nem akarta megadni magát a szemében áruló Bourbon hercegnek, így végül de Lannoy előtt tette le a fegyvert.